30. rész: Nyitott ajtó

(Taemin szemszög)
Ezt most miért?
Ez most... mi volt? Jól láttam az előbb a két szememmel, amit láttam?
Itt valami nagyon nem stimmel... mi történt Jonghyunnal? Idehoz egy kis csitrit, és csak úgy beviszi szobára?! Mindenféle előjel és ok nélkül??
Nem. Itt valami áll a háttérben. Ez nekem nagyon gyanús.
Biztos voltam benne, hogy Jonghyun valahogyan megtudta, hogy én mit beszéltem tegnap este Minhoval... és ez most számomra a bosszúja.
Ahogy konstatáltam, hogy mi is volt az előbb a szemem előtt, gyorsan visszacsuktam magam a fürdőbe, és könnyek gyűltek a szememben, melyek lassan végiggördültek az arcomon. De egy percig sem sajnáltam magamat... mert tudtam hogy megérdemlem. Túl sokat bántottam Jonghyunt ahhoz - főleg a háta mögött - hogy ezt most ne érdemeljem meg.
Tudtam, hogy egy szemét vagyok, és képtelen vagyok a dolgaimat ésszerűen, normálisan kezelni. Csak megyek a fejem után, épp azt csinálok amit jónak látok, és közben két emberrel bábozok.
Egyikőjük szeretetét sem érdemlem meg.
Viszont abban is biztos voltam, hogy ha Jonghyun képes volt most velem ilyet tenni... akkor nem is szeret engem igazán.
Mert akármennyire is bizonytalan vagyok az érzéseimben, én ilyet sosem tettem volna meg vele, miután már a kapcsolatunk ilyen szintre eljutott, mint amilyen. Mikor én Minhoval összejöttem, még nyoma sem volt köztünk szerelemnek - és mi van most? Teszi a szépet, és a szemem láttára csal meg engem.
Annyira zavaros a fejem... egyik pillanatban meg tudnám ölni Jonghyunt, amiért ezt teszi, a másikban pedig azt hajtogatom, hogy csak fogjam be a szám, mert megérdemeltem mindezt.
Az arcom már teljesen tocsogott a könnyektől. Nem tudtam kimenni a fürdőből... képtelen voltam még csak elmenni is annak a szobának az ajtaja mellett, ahová az imént Jonghyun és a kis kurvája bevonultak.

(Key szemszög)

Mekkora egy idióta barom ez a Jonghyun. Mi a fészkes fene történhetett, hogy képes volt ezt meglépni?! Én nem akarok ebbe belefolyni... de ha Minnienek ettől mentális összeomlása lesz, akkor nagyon be fogok neki olvasni, hogy mekkora egy bunkó.
Bevonultam a nappaliba.
- Mi történt? - Kérdezte Onew, gondolom látszott az arcomon a döbbenet.
- Jonghyun felhozott egy... csajt. - mondtam, majd leültem mellé.
Minho eléggé meglepett fejet vágott.
Gondolom ő nem túl szomorú a hír hallatán... viszont nem boldogságot láttam a szemében, hanem dühöt. Tudtam, hogy rettenetesen dühös Jonghyunra amiért ezt tette Taeminnel... dühös, amiért a szerelmét megbántotta, még ha az ő javára is. Minho tényleg hihetetlen hogy milyen önzetlen tud lenni...
 Egy ideig csak üldögéltünk a nappaliban szótlanul, mikor eszembe jutott, hogy Taemin még mindig a fürdőszobában van bezárkózva, és valószínűleg össze van omolva az imént látottaktól. Nem tudtam megállni, hogy ne menjek be hozzá.

(Taemin szemszög)

Isten tudja, meddig lehettem a fürdőben, de mikor már Key kopogtat be, akkor már bizonyára egy jó ideje.
- Minnie, jól vagy? Mit csinálsz te ennyi ideig? Már azt hittem elhaláloztál a fürdőszobában! Nem szeretnél kijönni?
Gyorsan megmostam az arcom, megtöröltem, és résnyire kilestem az ajtón.
Key finoman kinyitotta az ajtót, és bejött hozzám.
Ahogy megláttam az arcát, ismét elkapott a sírás, ő pedig átölelt.
- Én megmondtam...
- Key-hyung én annyira hülye vagyok... nekem ez nem való... a legjobb ha mindenki békén hagy engem...
- Ez nem megoldás. Az a megoldás, ha ti HÁRMAN leültök, és letisztáztok mindent. Nem tudom pontosan mi történhetett, de valami nagyon megkavarta itt a dolgokat...
Elmondtam Keynek, hogy beszéltem Minhoval, és van egy sejtésem, hogy Jonghyun hallotta, és ez most a bosszúja.
- Ez akkor sem volt helyes tőle. - mondta Key. - És még ő mondja hogy szeret...
- Ah... "szerelem"... mi az? Már én sem tudom! Én csak... a szívemre hallgattam, és őszintén meg kell hogy mondjam, hogy Jonghyunt nem szeretem igazán. És ahogyan most viselkedik velem, azt hiszem ő sem. Key- hyung... Mégis, mi helyünk van egymás mellett, ha egyikőnk sem szereti egymást igazán???
Key sóhajtott egyet.
- Jonghyun most nagyon meg van bántva. Tudod milyen forrófejű és meggondolatlan tud lenni. Szerintem szeret téged, és ezért fájt neki ennyire az hogy most a háta mögött Minhoval beszélgetsz. De ne ez döntsön Minnie... hanem a szíved. Csak akkor leszel igazán boldog, ha a szívedre hallgatsz.
- De Minho... már ő is reménytelen. Őt is elvesztettem, és Jonghyunt is. Talán... így lesz a legjobb...
- Nem. - vágott közbe gyorsan Key, és pedig kissé meglepődtem.
- Hogy érted?
- Én már tényleg nem fogok belefolyni a dolgokba, csak annyit mondok, hogy Minho téged egészen biztosan szeret. Minnie, tényleg az lesz a megoldás, ha mindegyikőjükkel beszélsz! Hallgass rám!
Sóhajtottam egyet. Key szavai nagyon biztatóak voltak, és az elmémnek egyszer csak elege lett az állandó bizonytalanságból, érzelmi hullámokból, szenvedésből, bűntudatból... Komollyá váltam, arcomról letöröltem a könnyeimet, majd átöleltem még egyszer Key-t.
- Köszönöm. - mondtam neki, és határozottan kiléptem a fürdő ajtaján.