27. rész: Ne hagyd magad

(Onew szemszög)

Hogy én mosogassak? Isten őrizz... gyorsan be is vonultam a nappaliba, és lehuppantam a kanapéra. Nem sokkal utánam Minho is megérkezett, és helyet foglalt mellettem, majd bekapcsolta a tévét. Tényleg valami meccs ment.
Engem nem igazán érdekel a foci, úgyhogy csak hátradőltem, és relaxáltam kicsit. Aztán néha-néha Minhora pillantottam, mert furcsa volt nekem, hogy még egy hatalmas gólnál sem reagált semmit. Máskor folyton kiabál, és felugrál a kanapéról, főleg ha a Manchesterről van szó, ami a kedvenc csapata. Az arcán láttam, hogy bár a szemei a képernyőt nézik, a gondolatai valahol egészen máshol járnak.
Boldogtalannak láttam őt. És ez a boldogtalanság nem most kezdődött: azóta a hülye veszekedés óta Minho olyan, mintha kicserélték volna. Mintha valamiféle szürke köd telepedett volna rá, ami meggátolja abban, hogy önmaga lehessen... Leaderként ez igencsak bántott, hiszen az én feladatom volt összetartani a csapatot. Nem szerettem amikor bármi konfliktus felmerült közöttünk, és ez a helyzet kezdett egyre inkább zavarni. Már eleve nem örültem Jonghyun és Taemin kijelentésének... és nem a boldogságuk zavar, hanem az, hogy a köztük kialakult kapcsolat hatással van mindenkire ebben a házban. Igazából nem haragudhattam rájuk, hiszen igyekezték megoldani maguk között a dolgaikat... de Minho miatt aggódtam, és egyre inkább úgy éreztem hogy valamit tennem kell.
- Minho-ssi...
- Hm? - pillantott felém, láttam, sikerült az ábrándjaiból felébresztenem.
- Khm... mondd csak, minden rendben van veled?
Minho aprókat bólogatott.
- Mhm... persze, minden rendben.
- Értem. - mondtam, de nem hittem el. Ismét a padlót néztem, nem tudtam, hogy is kezdeményezzem ezt a beszélgetést. Egyáltalán miről akarok vele beszélni?
Nem tudom, én egyszerűen csak azt akarom, hogy jobban legyen.
- Csak mert... mintha mostanában valami nyomná a lelkedet.
Minho egy nagyot sóhajtott, és hátradőlt a kanapén.
- Miből gondolod?
- Hát... csak olyan furcsa vagy mostanság. Olyan szótlan vagy, nem viccelődsz annyit mint szoktál...  - Minho erre már nem mondott semmit, csak egy halvány mosoly tűnt fel a szája szélén. - Én.. gondolom hogy miért van ez. Taemin miatt, igaz?
Elkezdett fészkelődni, és továbbra is a tévét bámulta.
- Talán boldognak kellene lennem tőle?
- Nem, nem erről van szó. Csak... nem élheted így az életedet örökre... légy már kicsit önzőbb, és vizsgáld meg a dolgot. Taemin nem téged választott. Én... most láttam a szobában, ahogyan Jonghyun ápolta őt. Ahogyan fogta a fejét, gondoskodott róla... ez az ember teljesen bele van zúgva abba a srácba. És Taemin ezt teljesen élvezi. Na mindegy, szóval én csak annyit akarok ebből kihozni, hogy.. Jonghyun és ő szeretik egymást, és ezt egyszer el kell hogy fogadd. Muszáj hogy túllépj rajta, érted? Taemin két oldalról kapja a szeretetet, és csak válogathat közülük. De ne hagyd, hogy válogathasson. Még ha néha azt is veszed észre, mintha Taemin felébresztené benned a reményt, hogy lehet kettőtök között valami... Minho-ssi, ne hagyd hogy játsszanak veled. Annál te sokkal többet érsz.
Minho ismét a földet vizslatta, láttam, hogy nagyon feszültté vált. A lába járt, a kezei a kanapé rojtját piszkálták. Fájt neki, hogy igazam van. Egy kis idő múlva csak bólogatott, és így szólt:
- Igazad van, Onew-hyung. - A szemembe nézett. - Köszönöm.
Én csak elmosolyodtam, és reménykedtem benne hogy valamennyire segítettem a lelkén. Kicsit bűnösnek éreztem magam, hogy így beszéltem Taeminről, de nem tehettem róla, egyszerűen így láttam a dolgot. És csak segíteni szerettem volna Minhonak túljutni végre ezen... hiszen nem maradhat ez egyszerűen így. Szerettem volna ha végre olyan lenne a csapat, mint régen. Ha ez így folytatódik, akkor nem csak a magánügyeinkre, de a munkánkra is ki fog hatni ez a helyzet... és az már tényleg nem lenne vicces.

(Minho szemszög)

Fájt...
Fájt, de Onewnak igaza volt. Kissé felnyitotta a szememet, és egy más szemszögből is láttatta velem a dolgokat. Bár nagyon szeretem Taemint, valahol lehet hogy tényleg játszik velem. Hiszen már elve úgy került velem kapcsolatba a szigeten, hogy előtte már Jonghyunnal viszonya volt. És most? Most is vannak azok az apró kis jelek, amiket nem tudok nem észrevenni rajta... mintha még mindig táplálna felém érzéseket, és ezzel csak csalfa reményeket ébreszt bennem. Ennek ellenére továbbra is csak Jonghyunnal van, és ahogy Onew mesélte, eléggé úgy tűnik, hogy jól megvannak. Hát isten őrizz hogy én ebbe "belepiszkítsak".
Ez Taemin választása, és kész.
Ahogy Onew mondta: el kell fogadnom, és ami még fontosabb, hogy nem szabad hagynom magam.

[Kedves olvasók! Egy kis üzenet nektek, tőlem. Csak szeretném megköszönni hogy ennyien olvassátok a ficimet, és nagyon jól esik a sok sok vélemény is, amit írtok. Látom a statisztikában, hogy sokan látogatjátok az oldalt, így azoknak is mondom akik eddig nem írtak véleményt, hogy csak nyugodtan alkossanak, akár névvel vagy névtelenül, mert imádom őket olvasni, ez hajt előre abban hogy írjak még még még~ ^^
Szóval... köszönöm szépen <3]