(Jonghyun szemszög)
Kinyitottam a lánynak a szoba ajtaját. Ő még mindig kissé részeg volt, úgyhogy segítettem neki kitalálni az ajtón, és hívtam egy taxit neki, ami elvitte őt.
Hát megtettem. Megtörtént. A dühöm idáig elvezetett... hogy ilyet tettem. Utólag elgondolva, higgadtabb fejjel némi bűntudat is támadt bennem, hogy talán túllőttem a célon. De ha egyszer annyira fájt, hogy Minnie a szemembe hazudik... folyamatosan... Miért teszi ezt velem? Amikor megpróbáltam a lehető legjobb lenni hozzá?
A fejemet fogva ballagtam vissza a nappali felé, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy Taemin kiront a fürdőből, erősen megfogja a karomat, majd berángat a nappaliba, megfogja Minho karját is, és bevonszol minket a hálóba.
(Taemin szemszög)
Sosem voltam még olyan bátor és elszánt, mint akkor. A fürdőből kijőve amint megláttam Jonghyunt, azonnal karon fogtam, és Minhot is, aki gyanútlanul üldögélt a nappali kanapéján. Mindkettőjük megszeppent arcot vágott, és be is rángattam őket a hálószobába. Magunkra csuktam az ajtót, és leültem az ágyra.
- Most letisztázunk MINDENT.
Egyenlőre még sokkhatás alatt lehetett a két srác, mert csak érthetetlenül pislogtak rám. Először Minhora néztem, aki felvont szemöldökkel leült az egyik fotelbe, aztán Jonghyunra, akinek arca láttán eszembe jutott iménti légyottja, és iszonyú méreg fogott el iránta. Szúrós tekintettel néztem vele farkasszemet.
- Mi az? Valami bánt? Bánt, hogy mással voltam? Hogy hogy? Hiszen annyira oda vagy Minhoért, nemdebár? Akkor miért bánt hogy megcsaltalak, hm? El kéne végre döntened, hogy mit akarsz, Taemin-ah!!
Jonghyun eléggé kifakadt. Ez egy nagyon furcsa helyzet volt, mert össze-vissza kavarogtak bennem az érzések. Egyszer Jonghyunra, egyszer pedig magamra voltam dühös...
- Jonghyun... én... nem szeretlek téged. - kifutott a számon a lényeg. A lényeg, ami mindent eldöntött. Ezek voltak az igaz érzéseim... Minhoval akartam lenni. Mindvégig, a nyaralás óta, a belső érzelmeim ezt sugallták... egyedül a sajnálat vitt rá, hogy Jonghyunnal legyek. Ez volt az igazság.
Jonghyun gúnyosan bólogatott, miközben fel alá járkált a szobában.
- Szóval így állunk. Rendben... tudod, valahol éreztem.
A könnyek felgyűltek a szememben, mert fájt neki ezt megmondani. Valahol megkönnyítette a dolgomat az iménti "bűne" is... de akkor is, mindent megtett nekem, jól bánt velem. Nem érdemelte ezt meg... de tudnia kellett az igazságot. Hisz szerelem nélkül egyszerűen nincs értelme.
- Nem Minhonak kell elengednie téged... hanem nekem. - Mondta halkan, majd lassan kisétált a szobából.
A felgyűlt könnyek lefolytak az arcomon. Utáltam megbántani másokat. Sosem akartam senkinek sem fájdalmat okozni, de ilyen helyzetben ez már egyszerűen elkerülhetetlen volt. Bíztam benne hogy Jonghyun egyszer túljut ezen, és talál majd magának valakit, akivel igazán boldog lehet... csak boldogságot kívántam neki, és ahogy őt ismertem, tudtam, hogy képes lesz megtalálni.
Minhora néztem. Fogalmam se volt hogy mit gondolhat épp. Hiszen a legutóbb még faképnél hagyott... nem tudtam, hogy vajon képes lesz-e egyáltalán velem újrakezdeni bármit is. De nem ez számított... hanem az, hogy most már valóban tiszta víz került a pohárba, így vagy úgy.
- Minho-hyung... adnál egy esélyt, hogy újra kezdjük?
Ezt már sokkal félénkebben kérdeztem meg. Csak álltam a szoba közepén, pityeregve. Tudtam hogy sokszor elcsesztem a dolgokat, de most valahogy úgy éreztem, helyesen cselekedtem. Csak vártam a sorstól a lépést, ami meghatározza a jövőmet...
Egyszer csak Minho felállt a fotelről, és elindult az ajtó felé.
Becsuktam a szemem, és a kezembe temettem arcomat. Még jobban elkapott a sírás. Hát ennyi volt. Tudhattam volna hogy nincs már esélyem. Túl sokat játszottam az érzéseivel... igaza van. Nem egy játékszer-
Gondolataim közepette egyszer csak egy zár kattanását hallottam, és azt éreztem, hogy valaki gyengéden átölel. Tudtam, hogy ő volt az, és a bánat könnyei egyszer csak örömkönnyekké váltak, és visszaöleltem Minhot. Úgy szorítottam őt, akárcsak egy kincset, amit soha soha de soha többé nem akarok elveszteni. Annyira hiányzott ez a semmihez sem fogható érzés... Markoltam a pulóverét, ő pedig csak a hátamat cirógatta.
- Persze hogy adok esélyt, Taemin-ah. - mondta mély, dörmögős hangján, majd adott egy puszit a fejemre.
Annyira boldog voltam, hogy önkéntelenül kibontakoztam az öleléséből, és hosszasan megcsókoltam őt. Ő viszonozta, majd közben óvatosan lefektetett az ágyra.
Gyengéd volt. Gyengéd, kedves, törődő... ez volt Minho. Ez volt az az ember akit valahol nem csak most, de talán már hosszú idő óta igazán szeretek. Szükségem volt rá, neki pedig szüksége volt arra hogy törődhessen velem. Így egészítettük mi ki egymást, szinte tökéletes módon egymásra hangolódva.
Végre boldog voltam. Felhőtlenül, gondtalanul, igazán boldog.
[Huhh... elmondhatom, hogy életem leghosszabb ficijét írtam, és talán legnépszerűbbet is. Nagyon hálás vagyok nektek amiért végigolvastátok és kommenteltetek hozzá, ha ti nem vagytok, talán már sokkal előbb vége lett volna. Köszönöm nektek, és remélem a következő ficijeimet is olvassátok majd! Ha lesz, kiírom ide, úgyhogy azért lessetek még fel. ;) ]
Wááááááh! \(*o*)/
VálaszTörlésKöszönöööm! És 2min! Hát én most igazán boldog vagyok.
Annyira jó lett. Várom a következő ficed :3
mümümü T_T JongTae >.< T_T fáj érte a szívem. meg az előzményekhez képest hamar lerendezted a békülésüket >.> értem én, hogy bejött a suli, de akkor is :/ nekem így kicsit túl hirtelen lett vége :S ezt leszámítva nem lett rossz.
VálaszTörlésa következő történet milyen lesz? alap, meg szereplők?
Nekem is kicsit gyors volt ez a befejezés, de aranyos. Mondjuk Jonghyunt sajnálom, de a saját magának harcolta ki, hogy ilyen csúnyán elküldjék. Ha nem csinált volna ilyen hülyeséget, Taemin is sokkal szebben mondta volna meg neki, hogy szakítani akar.
VálaszTörlésDe nagyon örülök 2minéknek, bár sajnálom, hogy így el lett vágva a vége, kíváncsi lettem volna a többiek véleményére is ^^
De szerettem ezt a történetet, remélem, fogsz még írni ^^
nemakarooooom :(( ezt még nagyoon ynagyoon sokáig tudtam volna olvasni :"( ... milesz így velem?? ><
VálaszTörlésnah amugy nagyon tetszett ezis ^^ örülök 2min-nek bár Jonghyunt sajnálom =/ szegénykém neki se könnyü de könyebb mint Minho-nak :P
ahhh ~ =) köszön hogy megírtad, és hogy megosztottad velünk ^^
majd követem a többi írásod is :D
Már végeeee? O.O Elég váratlan és gyors lett a lezárás. Persze tudom, hogy jön az egyetem, de azért elolvastam volna még pár fejezetet ebből! Igazából örülök, hogy Taemin boldog lehet most már, meg persze Minho is, de Jonghyun... Hát megszakad érte a szívem! Nagyon várom a következő írásod! Adok tippet miről írj:
VálaszTörlésEgy amolyan folytatást, hogy mi is lesz Jonghyunnal, ahogy összejön Key-jel, néha-néha látni egy kis 2Min-t, közben Onew is összejön valakivel, legrosszabb esetben egy sült csirkét vesz feleségül XDDDD
Viccet félretéve tényleg lehetne amolyan folytatást csinálni, ahol Jonghyunon lenne a hangsúly. Persze bármilyen szaftos sztorit elolvasok, csak mihamarabb alkoss megint, te drága!
o.o Végig olvastam...és...a jó életet,ilyen jó ficcet még nem olvastam :3 Nincs egy rossz szavam se,ez volt életem legjobb ficce! :P Nem tudok semmit sem írni,csak annyit,hogy GRATULÁLOK ehhez a remekműhöz!!! <3
VálaszTörlésJAJ TEJÓÉG észre se vettem és máris vége volt. Képzeld, most akadtam rá pár órája a ficidre, és örök hálám, hogy megtaláltam, mert egy remek estét kaphattam azzal, hogy elolvashattam! nagyon élveztem, komlyan annyira jol kitaláltad, felépitetted és megfogalmaztad majd leirtad, hogy egyszerűen nem bírtam abba hagyni az olvasását. cirka 3 óra alatt ki is végeztem az egészet. Nagyon tetszett, imádtam. Annyira édes részek voltak a nyaraláson, ugy örültem és izgultam és aggodtam is egyben, mikor balesetes részek jöttek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy végül ki lesz drága Teaminnie választottja, de ugy érzem hogy helyesen választott, a Végén Jonghyun huzása valobnan kicsit messzire ment de valamilyen szempontbol meg is értem, hogy érezhetett szegény. meg Minho is, végig nézni, ahogy akit szeretsz, az mással van együtt, valóban nagyon fájdalmas lehet. És Taemin szempontjábol is.. szegény lelkem lehet, hogy 19 éves, de lélekben szerintem a 16 ot karcolja csak.. milyen fájdalmas lehetettt neki is és azok a kérdések, amik benne voltak a dolgokkal kapcsolatban, hogy akkor most mi miért történil és kit kéne választania. mindenkit ugy sajnáltam is amikor a különbözö szemszögekböl olvastam az érzéseiket, majdnem elpityeregtem magam az egyik megható szívszoritó részen. mert valójában sokszor összefacsarodottt a szívem olvasás közben.. az elején meg hát... ahogy magam elé képzeltem azt a videot, gifet, jelenetet, ami a szinpadon lejátszodott kettejük közt, majdnem megvesztem annyira uughhh.. de amikor Minhoval volt akormeg annyira szerettetteljel és gyengéd érzelmeket kapott Taemin, hogy akkor attol haltam meg majdnem.. egyszóval kész érzelem kavalkád volt az egész, mikor olvastam, talán nem is éreztem még ennyit egy fici olvasása köben. mit ne mondjak, nagyon megszerettem ezt a ficidet. csak azt sajnálom, hogy ilyen késön találtam rá, de jobb késöbb mint soha :D meg kel, hogy mondjam, titkon reménykedtem aban, hogy Key és Onew egymásra találnak majd, bár ez nem roluk szolt, de azért azis betett volna XD de hagyjuk is, igy lett a tökéletes. nagyon tetszett, köszönöm hogy olvashattam, és ne haragudj a borzalmas írásért, egyszerűen nekem már késő van a helyesen íráshoz és a vesszö meg a nagybetű használathoz meg a billentyüket se látom rendesen XD na mindegy, ennyi voltam mára. köszönöm, hogy elolvashattam, nagyon nagy élmény volt!!! megyek is olvasni a másik Shinees ficidet ^^ <3
VálaszTörlésAzta *-* nagyon jó érzés volt látni hogy ennyi idő uán is olvasta valaki, nagyon nagyon örülök ha tetszett ^^ Köszönöm szépen hogy írtál hozzá ilyen szépeket és hogy egyáltalán elolvastad, tényleg érzelemdúsnak szántam és örülök hogy átjött.
Törlés