17. rész: Otthon édes otthon

Amikor elindultunk a reptérre, már nem fogtuk egymás kezét, mert tudtuk, ott már sok koreai van, akik bármikor láthatnak bennünket. A repülőn csak ültünk egymás mellett, mint mindig - azt még megengedhettem magamnak, hogy szolidan Minho vállára hajtva pihenjek. Legszívesebben megint hozzábújtam volna, akár csak a szállodában, és a kezét simogattam volna amíg el nem alszom... és éreztem rajta hogy ő sem érez másképp. Vágytunk egymás közelségére, de nem kaphattuk meg. És ez ezentúl így lesz.
Azt hiszem, ez volt életem legrosszabb repülőútja...
- Na, és mit hoztatok ajándékba? - vigyorogtam a három csapattársamra, akikkel immár a lakásunkon ültünk a nappaliban. Akármennyire is nap mint nap együtt vagyunk, talán pont ezért is hiányoztak már. Az este folyamán már meg is tartottuk egymásnak az élménybeszámolóinkat: elmeséltük Minhoval, hogy beleestem a tengerbe, valamint hogy a buli következtében kiraboltak engem... Na, persze a nyaralásunknak nem minden részletébe mentünk bele. Szép is lett volna...
- Én hoztam egy hatalmas tálca török édességet. - vett elő Onew egy zselészerű színes kockákkal teli tálcát, amiből néhány darab már hiányzott. - Bocsi, a felét már sikerült a repülőn elkóstolgatnom... Nem adtak enni! Mégis hogy képzelték ezt?!
- Köszönjük, Onew-hyung - mondta nevetve Minho.
Key az égbe meresztette a szemeit Onew hallatán, és megcsóválta a fejét.
- Taemin-ah, én hoztam neked egy pólót. - mondta kedvesen Key, és odanyújtotta nekem.
- Jaj de jó! - Néztem a "Turkey" felirattal rendelkező pólóra - Köszönöm Key-hyung! - mosolyogtam, és fel is próbáltam.
- A bazárban vettem, teljesen márkás, és nagyon olcsó volt. Imádtam azt a vásárt! Magamnak is vettem egy pár dolgot....
- Egy párat?! - háborodott fel Onew - A fél bazárt felvásároltad, a kereskedők meg rád tukmáltak minden kacatot... háromszor annyi cuccal jöttél haza mint amikor elmentél!
- Héé, te csak ne szólj be, legalább én nem ettem fel a fél hotelt... egy hét alatt annyit evett mint én egy hónap alatt! Komolyan, hogy nem vagy még 100 kiló?! - bökte meg Key játékosan Onew hasát, aki erre csak meglökte Key vállát.
- Taemin-ah, én is hoztam neked valamit. - mondta halkan Jonghyun Onew és Key civakodása közepette, majd elővett egy kis hosszúkás dobozt, és kinyitotta előttem. Egy bőr karkötő volt benne, és ahogy láttam, Jonghyun is ugyanolyat hordott épp a csuklóján.
- Oh... - néztem a karkötőre. Egészen csinos kis darab volt. - Ez nagyon jól néz ki hyung! Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá.
- Feltegyem?- kérdezte.
Bólogattam, majd lassan felkötötte a csuklómra a darabot. Egy ideig még tartotta a kezemet, és nézegette.
- Jól áll neked. - mosolygott rám.
Kicsit furán éreztem magam hogy Jonghyunnak is ugyanilyen van... kissé olyan volt, mint valami páros egyen karkötő, vagy ilyesmi. De biztosan csak neki is nagyon megtetszett, és vett egyet magának is.
- Khm, mi is hoztunk valamit nektek, igaz, Minnie? - vágott gyorsan közbe Minho, majd határozottan megfogta a karkötős karomat, és elvette Jonghyun kezéből. - Adjuk oda nekik most.
- Rendben, behozom - mondtam, majd bementem a hálóba.
Megfogtam a nagy dobozt, és elkezdtem kifelé vinni. Alig láttam előrefelé, úgyhogy óvatosan kellett vele közlekednem. Azonban nem csalódtam magamban, mivel gyönyörűen levertem az egyik polcról egy táskát, amiből kiborult minden.
- Francba... - szitkozódtam, majd leraktam a nagy dobozt.
- Minden rendben Minnie? - kérdezte Minho kintről.
- Persze, mindejárt jövök! - kiabáltam vissza, és közben elkezdtem összeszedegetni a táskából kiborult cuccokat. Ahogy láttam, Jonghyun táskája volt az.
Dezodor, mobiltelefon, napszemüveg, pénztálca - ezeket kezdtem el szedegetni és visszarakni a táskájába, amikor egyszer csak megakadt a szemem valamin.
Alig hittem a szememnek.
Egy polaroid kép volt rólam és Jonghyunról.
Miért hord magával képet rólunk?!  Ez... Várjunk csak, talán mindenkiről hord, nem csak rólam.
Kíváncsi voltam rá, úgyhogy átkutattam a táskáját, hátha látok egyet mással is, de nem. Csak rólam és róla volt egy kép külön a táskájában.
A szívem kalapált, nem tudtam mit szóljak ehhez, vagy hogy egyáltalán mit jelentsen ez. A páros karkötő... most meg ez...
- Hol vagy már? Mit csinálsz? - kérdezte Minho, és hallottam a lépteit közeledni felém, úgyhogy villám gyorsan visszapakoltam a polcra Jonghyun táskáját.
- Semmit, csak sikerült levernem itt majdnem mindent... - mondtam neki miután beérkezett a szobába.
- Na gyere, akkor vigyük ketten. - mondta kedvesen, majd megfogtuk és kivonszoltuk a nagy dobozt a nappaliba.
- Oooh ez meg mi?! - kérdezte Onew, és a többiek is döbbent arcot vágtak a nagy doboz láttán.
- Ezt igazából mindenkinek vettük itt a lakásban. Nem vettünk külön külön ajándékokat, úgy gondoltuk mindenki örülni fog ennek - mondtam mosollyal, és izgatott voltam, mit fognak szólni az ajándékunkhoz.
Key kibontotta a csomagolópapírjából, és kinyitotta a dobozt.
- Ez meg mi?! - kérdezte tanácstalan arccal.
Minho nevetett.
- Ez egy ital készítő gép! Mindenféle koktélt lehet vele csinálni. - mondta, majd kivette a dobozból a gépet.
A többieknek nagyon tetszett, teljesen fellelkesedtek az újdonsült gépezettől.
- Próbáljuk ki! - szólt Jonghyun a masszázsszékből.
- De... egy deka gyümölcsünk sincs itthon... - mondtam.
- Akkor menjünk el a boltba gyümölcsért, nem nagy ügy. - mondta Key, és már fel is pattant. - Ki jön velem?
- Ah, most rögtön? Én teljesen elfáradtam, nincs kedvem boltba menni - szóltam, és ledobtam magam a kanapéra.
- Jó, akkor te maradj csak, de én eljövök, mert én tudom miket lehet bele rakni. - mondta Minho.
- Én is jövök, kell még pár dolgot vennem magamnak is... - szólt Onew. - Jonghyun-ssi?
Jonghyun kinyitotta a csukott szemeit, és Onewra nézett a masszázs székből.
- Úgy nézek én ki, mint aki menetre kész?
- Jó, akkor mindjárt jövünk - mondta Key, és cipőt húztak, majd kimentek az ajtón.
Én még mindig a kanapén feküdtem. Lassan én is úgy éreztem hogy majd elalszok... de kissé megint furán éreztem magam, hogy Jonghyunnal ketten maradtunk itt. Lehunytam a szemeimet, és relaxáltam - a többiek hangoskodása után most egészen feltűnő volt az, hogy az egész lakásban csak a masszázsszék hangja hallatszott, de élveztem a csendet.
- Taemin-ah. - szólt egyszer csak hozzám halkan Jonghyun.
- Hm? - Kinyitottam a szemeimet.
- Tényleg tetszik a karkötő?
- Igen, nagyon jól néz ki. - Mondtam, majd ismét ránéztem az ékszeremre. - Ahogy láttam... neked is ugyanilyened van, igaz?
- Igen, ugyanolyanom van. - mondta Jjong, és igazgatni kezdte a sajátját.
- De... hogyhogy ugyanolyat vettél?
Jonghyun megvonta a vállát.
- Nem is tudom... de ha zavar téged, akkor leveszem.
- Nem, dehogy! Nem ezért mondtam. - mondtam gyorsan, nehogy félreértse a dolgot.
Ezután ismét csend következett egy időre. Aztán egyszer csak Jonghyun kiszállt a masszázsszékéből, és odaült mellém, egészen közel.
- Tudod... hiányoztál. - Mondta, majd elkezdte simogatni a combomat.
Én ránéztem, és csak nyeltem egy nagyot. Picit távolabb húzódtam tőle.
Mi ez az egész?
- Mi a baj Minnie? Én nem is hiányoztam neked?
Úgy csinál mintha lenne köztünk bármi is... hát nem felejtette el az egészet úgy ahogy van? Én már elfelejtettem, és reméltem hogy ő is ugyanígy áll az egészhez, mint én... de ahogy látom, nem így van. Ahj, Jjong, miért?! Miért kell bekavarnod?
Ugye nem érzel irántam semmit? Ugye nem?!
- Miért hordasz magadnál egy képet rólunk? - vágtam hirtelen bele a témába. Nem is gondoltam át, hogy meg akarom-e egyáltalán kérdezni tőle ezt... egyszerűen csak kicsúszott magától a számon.
Jonghyun levette a kezét a combomról.
- Mert...
- Ahj, Jinki, sikerült a legnagyobb és legnehezebb dinnyét elhozatnod!! Mire idáig elcipeltem... most fogd te... - hallottuk hogy a többiek meg is jöttek a boltból, és épp Minho civakodik Onewval.
- Vigyázz, mert elejted!!! - kiáltott fel Key.
Ma már nem fogom megtudni az igazságot... De nem fogom annyiba hagyni.