29. rész: Bosszú

(Jonghyun szemszög)

A bennem lappangó bánat és szomorúság az idő múlásával egyre inkább méreggé vált. Ahogy láttam, amint Taemin másnap reggel ártatlanul beszélgetni kezd velem, mintha mi sem történt volna... forrni kezdett bennem a düh. Persze nem tudott arról, hogy én hallottam a tegnapi beszélgetésüket Minhoval, ezért mert úgy viselkedni, ahogyan szokott. Játékszernek éreztem magam, és azon gondolkoztam, hogy Minnie nem is volt olyan ártatlan teremtés, mint amilyennek látszott. Okosabb és ravaszabb volt, mint hittem. Azt hitte, hogy most, hogy Minho elutasította, nyugodtan visszajöhet hozzám... "ha ló nincs, jó a szamár is" alapon.
Én viszont ennél sokkal többnek éreztem magam. Nem akartam egy második lenni, egy pótlék lenni... az önzőség feltámadt bennem.
Kiterveltem valamit... amit ma meg is fogok valósítani.
Másnap csak gyakoroltunk és készültünk a legújabb comebackünkre. Keményen dolgoztunk, mint mindig - táncoltunk, énekeltünk, szokásos módon telt el a napunk.
Azonban mikor a többiek elindultak volna haza, én mondtam, hogy lenne még dolgom valahol a városban. Bár nem sűrűn tehettük meg hogy csak így kimegyünk, főleg késő este, én most határozottan ki szerettem volna menni. Senkinek sem mondtam el hogy hová megyek és minek. A többiek rám hagyták, Minnie kicsit várakozva nézett rám, utalva arra, hogy legalább neki mondjam el, hogy hová készülök - de nem mondtam. Nem kötelességem elmondani, még neki sem. Főleg ezek után.
Szerintem egyébként is észrevette a változást rajtam a nap folyamán, mert képtelen voltam vele jópofáskodni. Ha ránéztem, akkor nem a szokásos, szívmelengető érzés fogott el, hanem fájdalom és harag keveréke. Hol ez, hol az volt erősebb bennem... és miután ez már a második alkalom, hogy ezt teszi velem, a harag dominálni kezdett.
- Biztos, hogy nem jössz, Jjong? Mi dolgod ilyen későn? - kérdezte Key az öltöző ajtajában állva. Ők már fel voltak öltözve, én még mindig a vizes edzőruhámban voltam.
- Nyugi, menjetek csak... Majd valamikor én is érkezek. - törölgettem magam a törülközővel, és levettem a pólómat.
- Hát, jó... akkor, majd találkozunk. - Mondta Key, és a többiekkel együtt kisétáltak az ajtón.
Általában nem az SMben zuhanyzunk le, hanem otthon, én viszont most kénytelen voltam itt lefürdeni. Miután végeztem, felöltöztem egy "csinosabb" szerelésembe, amit elhoztam magammal, és belőttem a hajam is. Egy pár fuvallat parfüm, és az ékszereim feltétele után készen álltam, hogy nekiinduljak az éjszakának.
Az SMből kilépve a szokásos rajongótábor fotózott engem, még a késő este ellenére is sokan vártak bennünket itt. Gyorsan beszálltam a kocsimba, és elindultam. Egy nem messze lévő elit bárba vezetett az utam.
Ebben a bárba nem mindenkit engednek be - leginkább a gazdagok és hírességek járnak ide. Azért választottam ezt, mert ha egy átlagos bárba belépnék, garantáltan lerohanna vagy 100 rajongó. Itt is felismernek, de talán kevésbé nyomulósak. Tökéletes egy éjszakai partner kereséséhez...
Beléptem a bárba. Egy pár szem rám szegeződött, találkoztam pár ismerős arccal is - de szerencsére nem kerültem velük kapcsolatba. Nem igazán volt hangulatom a bájcsevegéshez.
Kértem egy whiskyt magamnak, és elkezdtem iszogatni. Nem vagyok az az alkoholizáló típus, nem szeretek berúgni, főleg nem egyedül... de most meglepően jól esett, ahogyan éreztem, ahogy az alkohol a fejembe száll. Élveztem az egyedüllétet.
Miután túl voltam a harmadik poháron is, már alig gondoltam a mostanság történt rossz dolgokra. Kellemes zsibbadós érzés lett úrrá a testemen, a klubban dübörgő basszusra járt a lábam és a kezem. Halvány mosollyal nézelődtem körbe a klubban.
Az egyik sarokban egy csapat fiatal lány üldögélt, engem bámulva. Fogalmam se volt, hogy mióta nézhetnek engem, de az egyikőjük különösen csinos volt, és csillogó szemekkel nézett felém. Meghozta a kedvemet egy kis flörtre: elkaptam a tekintetét, és hosszasan bámultam rá. Erre ő rettenetesen zavarba jött, és a mozdulatain láttam, hogy már ő sem józan. Eltakarta az arcát, és a barátnőivel nevetgéltek. Az én szám is szélesebb mosolyra húzódott, de nem vettem le a szemem róla egy percre sem. Egyszer csak egy apró csalogató gesztust intettem felé a kezemmel, a barátnői pedig noszogatták, hogy jöjjön ide hozzám.
Kissé hezitálva, de megindult felém. Magassarkú cipőjében néha meg-meg botlott, vonzó, vékony és hosszú lábai jól kilátszottak a miniszoknyája alól. Hosszú vöröses haját igazgatta, míg ide nem ért hozzám.
- Szia. Hogy hívnak? - kérdeztem tőle felé fordulva.
- Az én.. az én nevem... Ji Woo.. - mondta, miközben zavarában nevetgélt. - Te.. te Jonghyun-oppa vagy igaz? A SHINeeból, ugye? Ah... Oppának annyira szép a hangja!
Bólintottam egyet.
- Köszönöm szépen... Ji Woo. - Teljesen látszott hogy ez a hölgyemény oda van értem. Csillogó szemekkel fürkészte az arcomat, és beszélgetésünk közben itta minden szavamat. Meghívtam egy italra, és egy nem túl hosszas beszélgetés után már sikerült is rávennem arra, hogy jöjjön fel hozzánk a lakásra. Könnyen kapható kislány volt.
Valahogyan elvezettem az autómat hazáig, bár a látásom már nem volt az igazi... Még jó hogy nem laktunk messze ettől a bártól.
A pia annyira elterült a testemben, hogy még csak nem is aggódtam rajta, hogy mit szólnak a többiek ehhez a lányhoz. Inkább még jobban felerősödött bennem az, hogy meg akarom mutatni Taeminnek, hogy milyen érzés amikor rajtad kívül van valaki más is a szeretted életében. Milyen érzés, mikor szemtől szembe szembesülsz vele. Szörnyű ezt most kimondani, de bosszúvágy volt bennem.
Mikor beléptünk az ajtón, Key épp a konyhából lesett ki felénk.
- Szia.... sztok? - nézett rám meglepődött tekintettel, és gyorsan hajolt egyet a lány felé, majd bebaktatott a nappalaiba. Miután levettük a cipőnket, és elindultunk a szoba felé, Taemin lépett ki elénk a fürdőből.
Az az arckifejezés leírhatatlan volt. Az a döbbenet, ami kiült az arcára...
- Szervusz Taemin-ah. - mondtam felé mosolyogva, majd kézen fogtam a lányt, és bevonultam vele a szobába.