Aznap délután egész nap csak próbáltunk - rettentően unalmas elfoglaltság, azt kell hogy mondjam. Hideg volt a stadionban, be voltunk teljesen bugyolálva. Már vártam, hogy elkezdődjön maga a koncert, és túl legyünk az egészen.
Látszott rajtunk a fáradtság, mert jó pár hibát elejtettünk az előadás során. Szinte az egyetlen teljesen hibátlan produkció az Internet War volt - hiszen azon nincs is mit elrontani. Annak tudatában, hogy valószínűleg ez volt az utolsó alkalom hogy előadtuk, Jonghyunnal mindent beleadtunk az előadásunkba, és mostmár sokkal bátrabban és közvetlenebbül, mint azelőtt. Bár annál a bizonyos intim jelenetnél kishíján megcsókolt a színpadon.. csak pár centiméter hiányzott, nekem pedig majd kiugrott a szívem a helyéről, mert először tényleg azt hittem hogy megteszi. Ezen kívül... nos, Jonghyun igen-igen szűk gatyáján meg is látszott, hogy élvezi ezt, aminek láttán elvigyorodtam - hát, nem tud mit tenni ellene. Bár nem lett volna jogom kinevetni, mert - bár az én gatyámon keresztül nem igen látszott, - de nekem is volt bajom odalent.
A színpadról lejőve belém ötlött az, hogy ez volt az utolsó, és eléggé elszontyolodtam. Az jutott eszembe, hogy talán a turnéval együtt nem csak az Internet War, de a Jonghyunnal átélt kalandok is véget érnek. Pedig még koránt sem volt nekem ez elég, sőt - talán sosem elég ebből.
Lehet hogy jobb lett volna bele se kezdenünk?...
A koncert legvégén Key és Jonghyun ismét meghatódtak, én pedig csak hálásan mosolyogtam a SHINee world felé.
Aznap már repültünk is vissza Koreába. Általában mindig Minho mellé ülök a repülőn, de most jobban szerettem volna Jonghyun mellé ülni, és így is tettem. Valahogy nem tudtam elengedni őt. Minho picit meglepődött, de nem említette meg - odaült Onew mellé. Úgysem beszélgettünk sokat az úton, leginkább aludtunk. Jonghyun vállán szunyókálva töltöttem az egész repülőutat, aki pedig az én fejemre hajtotta az övét.
Már kora reggel volt mire haza értünk, de a maradék 1-2 órában amit otthon tölthettünk, még aludtunk a lakásunkon. Délelőtt felébredtünk és megebédeltünk, majd rohantunk az SMhez a megbeszélésünkre. Mindenki teljesen készen volt. Sápadt arcok, karikás szemek, elernyedt végtagok... Hiába vagyunk már 3 éve az iparban, ezt az életmódot egyszerűen nem lehet megszokni, és az is letargiába zúdított bennünket, hogy tudtuk, megint csak a próbák, interjúk, fellépések várnak ránk, és semmi pihenés. Csak csalfa reményként élt bennünk a szabadság gondolata.
- Annyeong haseyo - köszöntünk a menedzsernek, majd leültünk az asztal köré.
- Nem néztek ki valami fényesen, fiúk. - szólalt meg.
Key szarkasztikusan elmosolyodott, Minho pedig megvonta a vállát.
- Hát... a repülő még mindig nem túl kényelmes alvás szempontjából... - mondta halkan Jonghyun, a menedzser pedig csak mosolygott, mint aki rejteget valamit. Nem szokott velünk bunkó lenni, tehát biztos nem azon mosolyog hogy fáradtak vagyunk.
Aztán kis hallgatás után megszólalt.
- Nem férne rátok egy kis pihenés?
Mindenki felegyenesedett a "pihenés" szó hallatán, és minden szempár a menedzser-hyungra szegeződött, aki ennek láttán elvigyorodott.
- Srácok, nagyon keményen dolgoztatok a turnén, gratulálok nektek. Megérdemeltek egy kis lazítást. Bár.. az SM nem engedte hogy hivatalos szabadságot rendeljek, de azt sikerült elintéznem, hogy elmehessetek nyaralni.
Mindenki lehidalt az ötlettől, és teljesen izgatottak lettünk.
- És együtt megyünk? - kérdeztem.
A menedzser megrázta a fejét, amitől még jobban örültünk. Először nekem az ötlött a fejembe, hogy lehet, hogy egyedül küldenek el bennünket, és az annál jobb. Szeretem a srácokat, de minden napom huszonnégy óráját velük töltöm, nem árt egy kis különlét.
- Két részre osztjuk a bandát, Minho és Taemin külön mennek, valamint Jonghyun, Onew, és Key is.
Kissé csalódott voltam, és láttam a többieken is, hogy azt hitték, külön-külön válik utunk. Bólogattunk, majd Key megkérdezte:
- És hova megyünk? Az már el lett döntve?
- Igen. Minhoék Hawaiira...
Ennek hallatán hangosan lelkesedtem Minhoval egyetemben, aki adott egy ötöst, és megveregette a vállamat.
- ... Ti hárman pedig Törökországba.
- Ez nem ér~ - biggyesztette le az ajkát Key, és irigyen nézett kettőnkre Minhoval, akivel még mindig alig tudtunk megmaradni a székünkben. Hawaii?? Mennyire jó ez? És pont Minhoval! Nagyon jól fogunk szórakozni, már érzem.
Ránéztem Jonghyunra. Ő csak csendesen mosolygott, Onew pedig vigyorogva azt mondta:
- Ugyan már Key-gunnie, Törökország is ugyanolyan meleg mint Hawaii! Meg látod, jó lesz!
Ezek után megbeszéltük a részleteket a menedzser-hyunggal. Két hét és indulás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése