10. rész: Mesés kezdet

Természetesen abban a bizonyos két hétben nem hagytak minket pihenni, mentünk az interjúkra és a fotózásokra bőven. Azonban az az idő hamar eltelt, és észre sem vettük, de Minho és én már a repülőn ültünk, útban Hawaiira.
A többieket egy hétig nem fogom látni. Nagyon ritka az olyan, hogy ennyi időt töltünk egymás nélkül, utoljára több hónapja volt, hogy elmehettünk haza hosszabb időre. Valahol ilyenkor kicsit megkönnyebbülést is jelent a távollétük számomra, mert párszor azt gondolom, hogy elég már belőlük. De valahogy mindig ott lyukadok ki, hogy az első nap után már hiányoznak...
Jonghyunnal azóta sem beszéltem a turnén történt dolgokról, mióta hazaértünk Japánból. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy a turné végével vége kellett hogy legyen minden fajta kalandunknak, és ez jó is így. Ami történt megtörtént, de egyszerűen túlságosan rizikós lenne ezt folytatnunk, főleg a lakásunkon, ahol mind az öten ott járkálunk... így belegondolva, egyszerűen képtelenség. Próbálok hideg fejjel gondolkodni erről, és inkább nem is akarok belegondolni azokba az élményekbe, mert akkor elkezdene hiányozni, és a végén még meggondolatlanul újra elkezdenék közeledni Jonghyunhoz. Nem. Egyszerűen bele kell hogy törődjünk abba hogy mi idolok vagyunk, ezt az utat választottuk, és ez lemondással jár.
Kicsit fura volt, hogy csak mi ketten Minhoval megyünk valahová pihenni. Eddig is mentünk néha kettesben ide-oda, de az szinte mindig csak munka ügyben volt. Csak egyszer kétszer fordult elő hogy két program között elmentünk kajálni, vagy ilyesmi. De ez most egy hosszabb kikapcsolódás lesz, hiszen egy teljes hét a miénk ezen a csodás szigeten. Biztos voltam benne, hogy sikerül teljesen kipihennem magam, hiszen ki más mellett tudnék ellazulni, mint a nyugodt, higgadt Minho társaságában?
Mikor a hotelbe értünk, azt hittem hogy álmodok. Pontosan olyan volt ez a hely, mint elképzeltem. Közel a tengerparthoz, az idő isteni volt, és barátságos bambusz tetős kis kunyhókból álltak a lakosztályok, terasszal, és az udvaron két pálmához kikötözött függőággyal, amit imádtam.
- Ezaazz~!!! - dobtam el a csomagjaimat és beleugrottam az imént említett ágyba. Minho csak nevetett és összeszedte az elborult bőröndömet, míg én önfeledtem hintáztam.
- Nem félsz hogy leesel? - sétált felém.
- Ugyan, ebből nem lehet leesni!
- Biztos? - vigyorgott, majd hitelen úgy meglendítette az ágyat, hogy tényleg kiestem belőle.
- Au, te gonosz!!! - tápászkodtam fel - Ezt még megkapod, ne félj!
Minho csak nevetett egyet. Én széles vigyorral bámultam a csodás lakosztályt és a környezetet, míg észre sem vettem, hogy a csomagomat a rapperünk már rég behozta utánam. Egyszerűen túl mesés volt minden ahhoz hogy odafigyeljek a dolgaimra - amúgy sem arról voltam híres, hogy olyan összeszedett ember lennék. Még jó hogy Minho az. Egyedül teljesen elvesztem volna...
Belülről még csodásabb és otthonosabb volt minden, mint hittem. Viszont mikor a hálóba értünk, mindketten letaglóztunk.
- Eh? Miért csak egy francia ágy van? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs... - vakarta a fejét Minho - ..lehet hogy szerelmes lakosztályt rendelt véletlen az SM? - nézett rám tréfásan.
- Csak nem, ez valami tévedés, az biztos...
- Meg kéne kérdezni a recepciót, biztosan ez-e a mi lakosztályunk. Lehet hogy összekeverték.
Ezzel én is egyet értettem, úgyhogy így is tettünk. Viszont ott teljességgel meg voltak győződve arról, hogy ez a mienk. Még a papírt is megmutatták, igaz, hogy alig értettünk angolul, de valóban a tizenötös szám állt a mi nevünk helyén, és a lakosztály falának oldalán is.
- Na mindegy, nem fogunk belehalni... majd én alszom a függőágyban - mondta Minho a cuccai pakolása közben. Én ránéztem.
- Hé, ha már külön alszunk, akkor az enyém a függőágy, imádom!
- Jó, ahogy akarod. - nevetve összeborzolta a hajamat, és folytatta a pakolást.
A következő lépésünk a nap folyamán az volt, hogy elmentünk enni, majd a tengerpartra fürdeni. Kissé szeles volt az időnk, úgyhogy annak ellenére hogy meleg volt, az óceán hideg volt, és ezt meg is állapítottuk, mikor odamentünk a víz legszélére.
- Basszus, ez miért ilyen hideg? - mondta Minho.
- Kit érdekel, csak be kell futni! Így ni - mondtam, majd nekifutásból belezakóztam a habok közé. - Látod? Csak elsőre hideg de utána már jó! - kiabáltam a távolból a még mindig a parton fagyoskodó Minhonak.
- Jó, én nem vagyok ilyen extrém mint te!!
- Na, gyerünk már, ne legyél nyúl!
- Előbb hozzá szoktatom magam! - mondta, majd elkezdte locsolgatni magát. Megráztam a fejem, és lassan megközelítettem Minhot, aki rám nézett amikor odaértem mellé.
- Mi az? - kérdezte, mikor én csak hirtelen megfogtam a kezét, és elkezdtem vele futni a vízbe. - Hé! Héé~!! - kiabált, én pedig csak nevettem, majd mikor már a hasunkig ért a víz, elbotlottunk.
- Ugye hogy ki lehetett bírni? - vigyorogtam rá, miután kitöröltem a szememből a vizet. Minho csak tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd gyanúsan elvigyorodott. Rögtön rájöttem hogy valamire készül, úgyhogy elkezdtem hátrálni, de ő csak jött, jött felém.
- Mit akarsz?!
- Ezt visszakapod makanae! - mondta, majd felkapott a vízből, és a mélyebb részéhez cipelt. Közben nagyot kínlódott, hiszen attól függetlenül hogy vékony vagyok, van súlyom rendesen - meg is lepődtem, hogy ilyen könnyen cipelt. Ezután feldobott, amilyen magasra csak tudott, én meg lódítva csobbantam a vízbe.
Mikor feljöttem, csak Minho hangos hahotázását hallottam. Megtöröltem a szemem.
- Igazából ez tök jó volt! Még egyszer!
- Dehogy, így is megszakadtam!
- Óó.. - vágtam csalódott képet, majd a víz tükrét bámultam.
Minho sóhajtott egyet.
- Na jó, de ez az utolsó! - mondta, majd újra felkapott, és elhajított.
Ezután még a vízben úsztunk kicsit, és úgy döntöttünk, kicsit kiülünk a napra.
- Ah, nem hoztam naptejet, teljesen le fogok égni.. - néztem a vállamra, ami már így is pirosodott.
- Mi lenne veled nélkülem... - Minho elővette a táskájából a naptejet. Én megörültem neki, mert tényleg nagyon fehér bőrű vagyok.
- Az SM meg fog minket ölni, hogyha túlságosan lebarnulunk. Hisz az a szép, ha fehérek maradunk.. - mondtam elszontyolodott képpel, miközben a karomat kentem.
- Ne foglalkozz már az SM-mel! Ez a hét most arról szól, hogy elfelejtjük a munkát, és szórakozunk. Bekenjem a hátadat?
- Oh, légyszíves - nyújtottam át neki a tubust, majd megfordultam. A már amúgy is leégett hátamnak jól esett a hűsítő naptej.
- Jesszus, kissé be vannak állva az izmaid, Minnie - nyomkodta a hátam Minho. Én csak megvontam a vállam.
- Tudom...
Aztán váratlanul elkezdte masszírozni a vállaim melletti izmokat, hogy ellazuljanak. Becsuktam a szemem. Annyira jól esett... most éreztem igazán, mennyire ki van merülve a testem. A munka mellett észre sem vettem, hogy majd összeroskadok. Az ember mindig akkor érzi a stressz hatását, amikor arra kerül a sor, hogy ellazuljon.
És meg kell mondjam, hogy Minho kezeire biztosítást kéne kötni olyan jól masszírozott. Miután abba hagyta, kicsit zavarba jöttem, hogy ilyen készségesen elfogadtam tőle és átadtam magam az érzésnek, úgyhogy gyorsan meg is fordultam, és bólintottam egyet.
- Köszönöm szépen!.. A tied is bekenjem?
- Légyszíves - mondta, majd megfordult.
Rányomtam a hátára, de kissé túl sokra sikeredett, majdnem a fél tubus ráment. Upsz...
- Te meg mennyit kensz?! - fordította oldalra a fejét Minho.
- Bocsánat!! - próbálkoztam leszedni a felesleget róla, és rákentem a combomra. Aztán végre sikeredett bekennem az övét is.
Ahogy elnéztem a hátát ilyen közelről, azt gondoltam, hogy hogy hogy nem vettem eddig észre, hogy milyen szálkás is Minho. Aztán eszembe jutott Jonghyun széles, kigyúrt háta is. Igazából Jonghyun hátában szerettem, hogy ilyen szép, kidolgozott izomzatú. És ha összehasonlítjuk, akkor azt mondhatnám, hogy Minhonak is igazán szép háta van. Az ő válla is jó széles, igaz, kicsit nyúlánkabb alkat, de az ő izmai is tisztán látszanak - pedig nem is gyúr olyan rendszeresen mint Jonghyun. Talán az ő adottságai alapból ilyenek.
Észre sem vettem, de már vagy öt perce kentem Minho hátát a naptejjel és vizsgálgattam a felépítését, mikor Minho félbeszakított.
- Lassan ledörgölöd a hátamról a bőrt, Minnie...
Felvontam a szemöldököm, majd a Minho hátán nyugvó kezeimre pillantottam, és gyorsan le is vettem róla.
- Ah, bocsánat, csak tudod.. olyan sokat kentem rá, nehezen szívta be...
- Aha - mondta, majd lazán felvette a napszemüvegét, és hátradőlt a napozó szőnyegen. - Na, ez ám az élet! El se hiszem hogy még egy hétig  csak ez vár ránk...
Én is hátradőltem a szőnyegen, és kicsit elgondolkodtam magamon. Az előbb Minho hátát találtam attraktívnak, ami egyáltalán nem jó jel. Nem létezik hogy véletlenül Minhohoz is elkezdjek vonzódni, nem, nem, és kész. Ez nem történhet meg, Taemin, neked még Jonghyunt is el kell felejtened, nemhogy még Minhora is ráindulj!
Nem, ez nem fog megtörténni és kész. Minho a haverom, akivel csak jót fogok lazulni az elkövetkezendő hétben.