8. rész: Reggeli

Eljött a következő nap, az utolsó koncertünk napja. Annak ellenére hogy rettentően fárasztó volt a turné, hiányozni fog ez a légkör. Megint haza kell menni, és az unalmas interjúkra, fotózásokra menni, jó pofát vágni, új koreográfiát betanulni, addig gyakorolni míg össze nem esünk... nos igen. Valójában EZ az idol élet.
Reggel én keltem fel elsőnek. A fejem majd szét szakadt, és megpróbáltam pislákolva, a plafont nézve összerakosgatni a múlt este képeit.
Nagyjából mindenre emlékszem, ami történt, de csak egyvalamire nem: hogy hogy vehetett rá a lélek arra, ami történt.
Aztán elkezdtem magam meggyőzni, hogy most már nagyon nincs mit tenni, és hagyjam már abba a magammal való álszenteskedést. Jonghyun itt fekszik mellettem meztelenül, és én is az vagyok. Ha a fejem tetejére állok, ez akkor is így van. És igenis, hiányozni fog a lehetőség hogy ezt újra megtegyük, mert élveztem. Ez az egész kissé olyan mint a drog... minél többet kapsz belőle, annál jobban fog hiányozni.
Mi lesz vajon ez után? Hisz ha a turnénak vége, már nem lesz lehetőségünk ilyesmire... A lakásunkon túl kockázatos volna. Lehetséges hogy ez volt az utolsó alkalmunk így együtt?..
Nem akarom.
Lassan kikeltem az ágyból, és lezuhanyoztam. A másnaposság ellenére úgy éreztem, hogy a testem jól érzi magát. Olyan volt, mintha feléledt volna, és nem éreztem annyi stresszt magamban, mint ezelőtt. Azt hiszem, egyáltalán nem válik ez a dolog káromra.
Miután felöltöztem, lassan felkeltettem Jonghyunt is. Elég nehezen akart kikelni az ágyából, úgyhogy gonosz lettem, és lehúztam róla a takarót. Erre már kapkodott utána, hiszen a csupasz hátsója virított, aminek láttán gyorsan el is kaptam a szememet - hisz annak ellenére hogy tegnap este láttam, szokatlan volt.
- Héhééé... - nyúlt felé álmos fejjel, persze erősebb volt nálam, és rögtön sikerült kikapnia a paplant a kezemből. Én csak vigyorogtam rá.
- Szégyenlős vagy..? - kérdeztem tőle huncutul. Még magam is meglepődtem a közvetlenségemen.
- Na mi van Minnie, hogy felbátorodtunk. - mondta rekedtes, álmos hangon, és mosolyogva pislogott rám az apró szemeivel.
Én zavaromban elnéztem róla, és elindultam az ajtó felé.
- Szedelőzködj össze, és gyere te is reggelizni, kora délután már ott kell lenni a.. - elakadt a szavam, mikor egy erőteljes csapást éreztem a hátsó felemen, és hátra fordultam. Jonghyun immár az ágyból kikelve vigyorgott rám.
- Hé. - szóltam rá. - ..Ezt most miért?
- Nem tehetek róla, muszáj volt, ha már egyszer annyira formás és ennivaló a hátsód. - mondta Jonghyun, miközben elkezdett kotorászni a táskájában.
Kissé elpirultam, zavarba jöttem, és nem tudtam mit mondjak erre.
- Khm, szóval.. igyekezz jó? - mondtam, és kimentem a szobából.
A reggeli közben egészen jó hangulatban volt a csapat. Össze-vissza röhögcséltünk, az előző estére vissza gondolva.
- Mondom hogy fogalmam sincs hogy ki volt az a csávó!! - szabadkozott  nevetve Key.
- Pedig nagyon jól elvoltál ám vele, mintha a legjobb haverod lett volna! Hogy ismerkedhetsz ilyen könnyedén idegenekkel?! - kérdezte Minho.
- Te csak ne beszélj, te az est közepén bealudtál! - vágott vissza Key.
- Ő legalább nem okozott galibát, nem úgy mint Onew... - említette meg Jonghyun, és Onew már tudta is miről van szó: elrejtette magát a kenyérszelete mögé szégyenében.
- Bocsánat!!
- Jól van, Dubu - veregette meg a vállát Jonghyun, majd felállt az asztaltól. - Én most megyek a mosdóba.
Miután Jonghyun elment, Key megkérdezte:
- Legalább abban a sakétól tocsogó gatyában aludt el, vagy levette?
- Neem, nem abban aludt el, levetettem róla. - legyintettem, majd a többiek hirtelen furcsán néztek rám. Először nem értettem miért, de utólag csengtek szavaim a fülemben, hogy micsoda hülyeséget mondtam.
- Levetetted...? - nézett rám Minho kerek szemekkel.
- Azért annyira nem volt berúgva Jonghyun, hogy ne tudjon levetkőzni.. - mondta Key.
Elvörösödtem.
- Ah, úgy értem levette! Levette. Csak félrebotlott a nyelvem. - éreztem, hogy az arcomba futott minden vér.
- Miért vagy vörös...? - kérdezte halkan Onew, miközben lassan megbökte az arcomat.
Én zavaromban ide-oda pillantottam, majd felálltam az asztaltól.
- Én is elmegyek a mosdóba...
Odafele menet találkoztam Jonghyunnal, aki teljes nyugodtsággal jött visszafelé, de ahogy meglátott, látta hogy valami van.
- Mi az Minnie? - fogta meg az egyik vállamat.
- Semmi... - mondtam, és mentem tovább.
Ah. Taemin. Hülye, hülye, hülye...
Csak most érzem, hogy mennyire veszélyes ez az egész, amit mi művelünk Jonghyunnal.