7. rész: Felejthetetlen éjszaka

Aznap egy teljes szabadnap a miénk volt, így úgy döntöttünk lazulunk egy kicsit. Persze a biztonságiak kíséretében, de elmentünk egy pizzázó szerűségbe. Onew megevett egy egész extra erős chilis pizzát, amin természetesen csirke volt. Jonghyun is bevállalta ugyanezt, de ő nem bírta az erőset annyira, mint Onew - úgyhogy úgy végződött a dolog, hogy benyelt egyszerre egy liter hideg vizet, mi meg fuldokoltunk a nevetéstől. Minho megette az eddig jól bevált sonkását, mi pedig befeleztünk egy extra sajtosat Keyjel.
Miután jóllaktunk, Onew felvetette az ötletet, hogy rendeljünk egy tálca sakét.
- Most már Taemin is ihat, nem igaz? Hiszen nagykorú.
- Hát igen, itt az ideje átesni a tűzkeresztségen! - szólalt meg Jonghyun, és megbökte az orromat.
- Nem biztos hogy ez olyan jó ötlet... - aggodalmaskodott Minho.
Pontosan tudtam miért mondja ezt, hiszen számtalanszor bebizonyosodott már, hogy nagyon nem bírom az alkoholt. De nem akartam nyúlnak tűnni, úgyhogy kihúztam magamat.
- Ugyan srácok, ittam már, ti is jól tudjátok!
- Ja, bebasztál egy pohár sörtől... - emlékeztetett Key.
- De most sokat ettem! Nem lesz semmi bajom, hozzátok csak. - mondtam magabiztosan.
Végül megegyeztünk abban, hogy egy tálcától csak nem lesz akkora bajunk, főleg ha nem is erőset rendelünk - ráadásul még ettünk is.
Nos, ennek ellenére inem egészen úgy sült el a dolog, ahogyan terveztük. Igaz, nagyon jól éreztük magunkat az est egy pontján, sokat sztoriztunk és nevetgéltünk, kicsit ellazultunk így öten. De aztán Onew felbátorodott, és szó nélkül hozott még egy tálcával.
- Jézusom, ne, Onew... - röhögött Minho - ezt már tényleg ne!
- Anyááám mi lesz itt..! - fogta az arcát Key.
- Nyugaloom, csak meg kell inni! Ki tudja mikor lesz következőleg alkalom erre? - vigyorgott, és letette az asztalra a tálcát.
Én épp még abban az állapotban voltam amikor már tök jól éreztem magam, de tudtam hogy ha ezt továbblépem, akkor már nem lesz jó vége. Azonban ha jól éreztem magam, hajlamos voltam bátorrá válni, és még többet inni...
Úgy is lett. Nem csak én, de még Onew is magához képest eléggé elhajlott. Én már abban az állapotban voltam, amikor mindenen csak röhögtem, legyen az bármi. Ránéztem Jonghyun arcára, és elkezdtem hahotázni. Minho lassacskán bealudt a sarokban, Key meg elkezdett egy tök idegen pasassal beszélgetni, de azzal nagyon belemerült. Onew felállt, miszerint elindul a mosdóba, viszont mikor felállt és elment az asztal mellett, amelynek a legszélén Jonghyun ült, nos... ügyesen beleborította az énekesünk ölébe az összes maradék sakét.
- B*zdmeg..!! - káromkodott hirtelen Jonghyun, és csak felemelt kezekkel a sakétól tocsogó gatyáját nézte.
Onew elkezdett azon a tipikus részeges magas hangján nevetni, és szabadkozni.
- Ne haragudj! Jaaaj ne haragudj Jonghyuuun~! Áháháhá~ - borult a vállára.
Én fuldokoltam a nevetéstől, annyira viccesnek találtam az iménti jelenetet, és csapkodtam az asztalt.
- Na jó, szerintem lassan mehetnénk haza..!! - mondta határozottan Jonghyun. Ekkorra már Key is elszakadt a beszélgetőpartnerétől, és realizálta hogy a dolgok kezdenek csúnyává válni.
- Lassan lehet hogy menni kéne nem? Taemin már teljesen készen van!!
- Onew is - szólt közbe Jonghyun, majd felállt, megfogta a karomat, és valahogy kivonszolt az asztal mellől. Key felrázta Minhot, aki lassan ébredezni kezdett békés részeges álmából, hogy megyünk haza. Jonghyunon támaszkodva próbáltam a lábaimmal a földön lépkedni, de valahogy annyira nem ment. Onew is kissé cikázott, talán Key volt még az aki a legépkézlábabb volt.
Lassan visszavittek bennünket a hotelbe, én pedig még mindíg nevetgélve bevánszorogtam a szobánkba Jonghyunnal.
- Ah, baszki Onew, mit műveltél a gatyámmal... - mondta, majd kigombolta a foltos ruhadarab sliccét.
Én csak a szoba közepén állva néztem ahogy vetkőzik, homályos tekintettel, az arcomról továbbra is lemoshatatlan vigyorral.
- Te... tteee... - mutogattam Jonghyun felé, aki rám nézett.
- Jaj Minnie, ennyire tán még sosem basztál be mint most... - Levette a pólóját.
- Miért, talán rosszul viselkedek? - tettem felé egy pár bizonytalan lépést, de hamar hátra tántorodtam.
- Nem, aranyos vagy.
- Aranyos? - elkezdtem felé indulni. - Te is aranyos vagy...
- Nem kéne lefeküdnöd Minnie? - mondta mosolyogva, miközben a pólóját leterítette a szék karfájára.
Én csak a csupasz felsőtestét mustráltam. A kidolgozott izmait, a hibátlan bőrét... amire mindenki büszke lenne. A kockás hasát, a formás lábait.
Valahogy akkor és ott, végignézve Jonghyun testén azt éreztem, hogy oda akarok menni hozzá, megint olyan közel. Megint azt akarom hogy azt csinálja velem amit azon az estén.
- Nem akarsz... - Kezdtem el a mondatomat, és igaz hogy csak egészen kicsit akartam hozzá közelebb lépni, valahogy nagyobbra sikerült, és elvesztettem az egyensúlyomat. Átkaroltam a nyakát, és Jonghyun meg kellett hogy tartson.
Lassan belenéztem a szemébe, és ismét elvigyorodtam.
- Nem akarsz megint... tudod... - kuncogtam.
- Mit? Minnie, teljesen részeg vagy, nem is tudod mit beszélsz.
- De igen, tudom Jonghyun - álltam a lábamra. - Azt tudom hogy kurva jó volt amit te aznap este csináltál velem. Nem tudom hogy csináltad, de jó volt.
- Azta, már káromkodsz is, haha! - Nevetett egyet. - ...Tudom hogy jó volt.
Ekkor megmutatkozott teljes gátlástalanságom és bátorságom mértéke, ugyanis, egészen közel hajoltam hozzá, és azt súgtam neki:
- Neked nem lenne jó...? - Ezután végigsimítottam a felsőtestén. Éreztem, hogy egy lassú, nagy levegőt vesz, és nem számított erre. Ezután lassan lehúztam a bokájáig a kigombolt nadrágját, miközben mindvégig ránéztem.
Sosem gondoltam hogy valaha ilyet fogok csinálni. Te jó isten.
- Minnie ezt csak azért csinálod, mert piás vagy.
Megráztam a fejemet.
- Az ember őszinte ha iszik...
Jonghyun csak sóhajtott egyet. Én még közelebb álltam hozzá, és már mindkét kezemmel simítottam végig a testén. Most már az arcom is egészen közel került az övéhez, és a szeméből a szájára néztem. Azokra a puha, és meleg ajkakra, amiknek az érintése akkor olyan jó érzés volt... emlékeztem rá, a fejemben teljesen élénken élt az érzés emléke. És újra érezni akartam őket. Számomra ezek az ajkak nem Jonghyun ajkai voltak, hanem csak ajkak, amiket meg akartam csókolni. Csak azt akartam hogy valami történjen, mert be voltam indulva.
Eleget tettem a vágyaimnak. Kissé elfordítottam a fejemet, és lassan, gyengéden megcsókoltam. Jonghyun nem ellenkezett, hanem viszonozta a dolgot. A helyzet az volt, és én már teljesen belendültem, és a lábai közé léptem hogy minnél közelebb kerüljünk egymáshoz, és lassan ő is benyúlt a pólóm alá, és a hátamat simogatta. Az idegeimnek nem kellett több - ahogy Jonghyun ujjbegyei a bőrömhöz értek, mintha egy bekapcsoló gombot benyomtak volna rajtam, a mozdulataim szinte maguktól jöttek. A kezeim lejjebb csúsztak a boxeréig, és már a csípőjén nyugodtak, aztán ő is lehúzta rólam a ruháimat. Pár pillanat sem telt el, de Jonghyun már az ágyon feküdt, és én pedig rajta ültem, szintén boxerben.
Sosem hittem volna hogy valaha is megtörténhet ez a pillanat.
Eddig én voltam kényeztetve, és azt élveztem, hogy más kalandozgat a testemen. Ez még érthető, de mégis mit élveztem abban hogy én kényeztettem mást? Egy férfit?
Meleg volnék?
Komolyan meleg volnék?
Nos, erről csak így utólag elmélkedem, mert akkor és ott ez egy hangyányit sem érdekelt. Úgy szívtam Jonghyun nyakán a bőrt, mintha belém programozták volna, hogy ezt kell csinálnom. Éreztem a teste rándulásait, ahogyan finoman a hátamba mélyesztette az ujjbegyeit ha egy érzékenyebb pontjához értem. Rettenetesen élveztem ezeket a kis reakciókat a részétől, és még többet akartam kicsalni belőle. Belenyúltam a boxerébe.
- A..ah, Taemin..
Én csak vigyorogtam, és lassan kézzel kezdtem kényeztetni.
- Azt akarom hogy azt éld át amit én pár napja... - súgtam a fülébe, ő pedig csak lecsukott szemekkel, kéjesen sóhajtozva feküdt a párnámon.
Az arcát elnézve nem tudtam mást csinálni, csak a számba harapva vigyorogni. El akartam juttatni a csúcsra. Egyszerűen erre vágytam, és lassacskán meg is kaptam a látványt: egy fejét felszegő, kissé hangosan felnyögő Jonghyunt, a kezemben lüktető, forró hímtagjával.
Lassan kinyitotta egy résnyire a szemét, kissé oldalra billentette a fejét, és szélesen elvigyorodott.
- Te kis makanae... - mondta, aztán határozott mozdulattal maga alá gyűrt, nem törődve semmivel. Én természetesen készségesen hagytam magamat. Bizonyára ő is eléggé ittas volt ehhez az egészhez, mert minden gátlásunk elszállt.
Jonghyun szorosan rám feküdt, a hajamba túrt, és határozottan megcsókolt. Én is átöleltem, és teljesen magamhoz húztam. Még az egyik lábammal is átkaroltam az övét, hogy még szorosabban legyünk. Élveztem ahogyan a mellkasának kissé már nedves bőre az enyémhez simul, beletúrtam az erős tincsei közé, és egyszer csak éreztem hogy a nyelve a számba nyomódik.
Jonghyun eszméletlenül smárol. Kéjesen belenyögtem egy halkat a csókunkba, mikor egy pillanatra határozottan hozzányomta a csípőjét az enyémhez. Ezután Jonghyun áttért a nyakamra, majd egyre lejjebb és lejjebb csókolgatta a testemet. Lassan lehúzta rólam a boxeremet.
Meztelen voltam. Meztelenül feküdtem Jonghyun alatt egy ágyon. És még csak nem is éreztem sajnálatot.
Aztán Jonghyun igazán veszélyes zónák felé ért, mikor az ajkai már az ágyékomra lehelték a csókokat. Azt hittem, mindjárt felrobbanok Ott, de még mindig nem ért hozzá egy ujjal sem. Direkt szórakozik velem??
Ah... csinálj már valamit... Bármit...
Már teljesen kész voltam, és lenéztem rá. Ő egy pillanatra felnézett, és elvigyorodott. Látta, hogy "szenvedek"... és ő ezt rettenetesen élvezte.
Finoman megfogtam a kezét, és próbáltam odavezetni a lényeghez, de ő még mindig nem tette oda.
Az isten szerelmére, csinálj valamit!!!
Csak nézett a szemembe, én pedig kérlelően, szinte könyörögve néztem vissza rá.
Gonosz... gonosz... gonosz vagy...
- Csukd be a szemedet. - mondta halkan.
- Miért?
- Csak csukd be. Bízz bennem.
Engem már nem érdekelt, azt tettem amit mond, csak legyen végre, valami.. valami...
Miután becsuktam a szemem, pár másodperc múlva csak valami egészen mást és.. egyszerűen fantasztikus... érzést éreztem. Egy ismeretlen, de semmihez nem hasonlítható érzést. Tudtam, hogy ezt biztos hogy nem a kezével csinálta Jonghyun.
Kinyitottam a szememet, és lenéztem egy pillanatra.
A szájával. A szájával csinálta.
A szemeim tágra nyíltak, az ajkaim is szétnyíltak, és csak mély sóhajok hagyták el a számat Jonghyun minden mozdulatánál. Nem hittem volna hogy lehet egyáltalán jobb annál amit pár napja művelt velem, de tévedtem. Ez hihetetlen érzés volt.
Nem is kellett sok ahhoz hogy a csúcsra érjek.
- AAAhh Jonghyun..!! - Hamarosan önkéntelenül is hangos, kéjes sóhaj hagyta el a számat. Olyan hangot adtam ki, amin még én magam is meglepődtem. A lepedőt mindkét kezemmel markolásztam, miközben a csípőmet önkéntelenül mozgattam Jonghyun szájába.
Beleszédültem az élménybe. Jonghyun felegyenesedett, és a szemembe nézett.
Én éreztem hogy fele annyira sem vagyok már részeg, mint voltam, és kissé kezdtem realizálni hogy tulajdonképp mi is történt itt.
Valószínűleg ezt ő is észrevette rajtam.
- Igen Minnie, orális kielégülésben részesültél tőlem, és jó volt, és nem bántad meg. És sőt, emlékeztetlek, hogy ezúttal én is megkaptam ami nekem járt, méghozzá tőled, és még te is élvezted. És nincs mit ezen sajnálni, csak annyi a dolgod, hogy nem mondod el senkinek.
Csak aprókat bólogattam. Bele kellett törődjek, hogy nincs mit szépíteni a dolgokon. Egyszerűen ez van, ezt csináljuk mi itt ketten. Tulajdonképp nem zavar ez senkit, és ha titokban tartjuk, nem lehet baj. Most már biztos voltam abban, hogy meleg vagyok, és Jonghyun is az. És mindkettőnknek erre van szüksége, amit meg tudunk egymásnak adni.
Aztán egyszer csak valamiért elkezdtem hihetetlenül álmos és fáradt lenni. Tényleg azt éreztem, bármelyik pillanatban el tudnék aludni. Jonghyun ekkor csak adott egy puszit az arcomra, és úgy ahogy volt, hozzám bújt, és együtt aludtunk el az ágyamban.