14. rész: Saturday night fever

Furcsa volt Minho mellett ébredni reggel. Szegényről teljesen lehúztam a takarót az éjjel, de szerencsére bent nem volt túl hideg, így amiatt nem aggódtam, hogy megfázik miattam.
Viszont elhatároztam, hogy ha már én keltem előbb, akkor megpróbálok valami reggeliszerűséget összeütni neki. Bár totálisan analfabétának számítottam a konyhában, megpróbáltam elővenni minden kreativitásomat.
Még szépen meg is terítettem, akár csak egy jómódú étteremben. Ez még ment, de mikor elkezdtem a tojást sütni, rájöttem, hogy valószínűleg rossz serpenyőben sütöm, mert teljesen odaégett az aljára. Az egész konyha bűzlött az odaégett tojástól, és a rizs, amit felraktam főni, kifutott és teljesen szétfőtt. Na ennyit az én séfkedésemről...
Legalább a vizet még fel tudtam forralni minden különösebb szerencsétlenkedés nélkül a teához - de étel még sehol sem volt. Minho bármikor felébredhetett, úgyhogy inkább úgy döntöttem hogy feladom a kajakészítést, és lefutok az apartman melletti pékségbe valamiért. Gyorsan vettem két croissant, és bíztam benne hogy időben visszaérek, de sajnos nem jött össze a terv. Minho alsógatyában állt a konyhában, és nézte a gyönyörűen összekoszolt tűzhelyet az odaégett tojásos serpenyővel, és a kifutott rizzsel.
Én csak pislogtam rá a croissantokkal a kezemben, és csalódott képet vágtam. Minho szeme hol rám, hol a tűzhelyre nézett, majd gondolom összerakta magában hogy miről is lehet itt szó, mert hirtelen kitört belőle a nevetés.
- Hé... inkább értékeld a szándékot! - mondtam elvörösödött képpel, és leraktam a péksüteményeket a tányérokra. Leültem a helyemre.
Minho alig tudta abbahagyni a nevetést. Kitörölte a könnyeket a szeméből, majd ő is leült.
- Nem baj Minnie, legközelebb tudom hogy mit kell vennem a születésnapodra. Van egy jó kis könyv, az "Útmutató kis kuktáknak..."
- Héé! - dobtam meg a szalvéta galacsinommal, de persze vettem a lapot.
A tegnapi viharnak nyoma sem volt, mert ugyanolyan tikkasztó hőség volt mint máskor. Ki is mentünk a partra csobbanni.
Épp napoztunk, amikor odajött hozzánk egy szórólapos csávó, és a kezünkbe nyomott két papírt.
- Szevasztok fiatalok! Szombat van, ugye jöttök este partizni? Nem létezik hogy ilyen fess fiatalemberek ne menjenek szórakozni itt Hawaiin!Fergeteges buli lesz ma este itt a Coconut bárban! Látjátok ott? Ki ne hagyjátok!  - mondta nagy hangon a szalmakalapos, valószínűleg idevalósi egyén, miközben a part melletti út túloldalán lévő bárra mutatott. - Higgyétek el, megéri! Gyönyörű lányok is lesznek. - kacsintott - Csak gyertek!
Nagyjából értettük amit mondott, bár angolul mondta. Csak annyit tudtunk kinyögni hogy "köszönjük", mire a pasas már tovább is állt a következő turista csoporthoz.
Minhoval mindketten elolvastuk a lapot: este nyolctól kifulladásig saturday night fever party, akciós koktélokkal.
- Hm... ha már itt vagyunk, nem megyünk el? Koreában úgysincs lehetőségünk így szórakozni soha... - kérdezte Minho.
- De.. nem lesz gond hogy még nem vagyok teljesen felnőtt?
- Taemin-ah, ez nem Korea, itt nem hinném hogy komolyan veszik az ilyesmit... megpróbálunk bemenni, mit veszthetünk vele? Ez az egy hetünk van itt Hawaiin, használjuk ki! - veregetett hátba.
Igaza volt. Pont most nem kéne ilyeneken görcsölni, csak jól érezni magunkat amennyire csak lehet.
- Jól van, menjünk! - vigyorodtam el, és kissé izgatott lettem. Még sosem voltam el így kifejezetten szórakozóhelyen bulizni. A debütálásunk előtt még nagyon fiatal voltam az ilyesmihez, utána pedig már képtelenség lett volna hírességként betérni egy ilyen helyre. Csak céges partikon vettem részt, de ott csak ismerősök voltak. Kíváncsi voltam, milyen lehet olyanokkal együtt bulizni akik teljesen idegenek, és élveztem azt, hogy amíg itt tartózkodtam, civil lehettem.
Este kilenc körül be is tértünk az imént említett Coconut bárba. Minhonak igaza volt: csont nélkül beengedtek, még igazolványt sem kértek tőlünk.
A helység egy hatalmas terem volt. A plafon közepén rögtön feltűnt a hatalmas, forgó mű kókusz, amiből fénycsóvák cikáztak ide oda - valószínűleg innen is kapta a nevét a hely. A terem közepén volt egy emelvény, amelyet a táncparkett ördögei vehettek igénybe, és rajta éppenséggel lengén öltözött hölgyek táncoltak. A terem szélén asztalok, kókusz alakú székek és kanapék voltak. Mindent beborítottak a lézer fények, és hangosan dübörgött a disco zene.
Kicsit leragadhattam a látványtól, mert azt vettem észre, hogy Minho a karomnál fogva húz.
Leültünk egy asztalhoz.
- Mit adhatok uraim? - kérdezte az egyik kiszolgáló hölgy.
Még meg se néztük hogy milyenek vannak, de mivel nem akartuk megváratni szegényt, a hasunkra csapva rámutattunk egyre-egyre, aminek szép volt a színe.
Lassacskán meg is hozta az italainkat. Az enyém egészen kellemes volt, finom kókusz ízesítésű, rikító kék színű. De Minhoéról nem hiszem hogy ugyanez elmondható lett volna, mert ahogy beleszívott a szívószáljába, majdnem kiköpte az italát, és vadul köhögni kezdett.
- Na, mi az? Nem jó? - kérdeztem.
- De... khh.. csak nagyon erős.... de amúgy jó..
- Akkor kérj egy másikat.
- Nem, milyen dolog már az?... Megiszom, jó ez. - mondta, majd ismét beleszívott, de most már magabiztosabban.
- Hát jó... - vontam meg a vállamat.
Elég hamar elfogyott a koktélunk, mivel a meleg miatt szomjasak voltunk.
Én is éreztem egy kicsit a hatását, de Minho feltűnően hamar, és a végére pedig már látszott, hogy szabályosan berúgott. Na de egy koktéltól?
Megnéztem, mégis mi volt ebben a bizonyos löttyben amit ivott.
Sikerült a legerősebb koktélt kiválasztania, "Dangerous" néven. Ebbe igazán beletrafált... nem vagyok nagy alkohol szakértő, de azt tudom, hogy ez nagyon kemény. Majdnem a fele fekete abszint??? 80%-os??? Te jó isten... Ahhoz képest még egész normális állapotban is volt Minho.
- Na mi van? Minnie? Mi az? Pici Minnie? - kérdezte széles vigyorral tőlem a rapperünk, mélyen az asztalra hajolva. Gondolom látta az arcomon a döbbenetet.
- Semmi... - hajtottam össze gyorsan a koktélos lapot, és vissza tettem a helyére.
- Gyere táncolnii~!!! - kiabálta, majd karon ragadott és behúzott a tömegbe.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de ahogy ránéztem Minhora, aki teljesen önfeledten elengedte magát, azt gondoltam: miért ne? Most itt a lehetőség. Én is elengedem magam végre. Teljesen elengedem magam.
Ráadásnak nem is volt rossz szám épp a lejátszóban, úgyhogy lassan magától kezdtek el mozogni a végtagjaim. Mivel nagyon jól táncolok, ezt pár ember észrevette, és lassan egy kicsi kör kezdett el körülöttem kialakulni. Minho csak teli vigyorral mutogatott rám, a többi ember pedig csak tapsikolva nézett. Egyre jobban beindultam, a legjobb figurákat is beleraktam a rögtönzött koreográfiámba, amiket tudtam. Viszont nem akartam túl sokáig a középpontban lenni, így hamarosan le is álltam.
A végpózom után ujjongás és taps következett számomra, én pedig hajoltam egy aprót, és odamentem Minhohoz.
- Te tánc masina teee... - megfogott a hónom alatt, magához ölelt, és forogni kezdett velem.
- Waahh! Hyung nehogy leejts..!! - nevettem, majd lassan le is rakott.
Ismét táncolni kezdtünk, de csak ketten. Aztán egyszer csak még közelebb húzott magához. Kicsit furcsa volt hogy ilyen közel vagyunk, de maga a hely is tömve volt, úgyhogy nem is nagyon tudtunk volna ennél messzebb lenni egymástól.
Minho is nagyon jól táncolt, már ismertem a mozgását, így hamar fel tudtam venni vele a ritmust. Éreztem, hogy a pia most szállt teljesen a fejembe, kellemes zsibbadós érzés lett úrrá a testemen. Most kezdtem igazán jól érezni magam, elfelejteni minden stresszt és gondot, csak ellazulni, és kimozogni magamból mindent.
Becsuktam a szememet. A gyomromban dübörgött a mély basszus, a levegőben csak Minho parfümjének kellemes illatát szimatoltam. Aztán éreztem hogy két kéz megfogja a csípőmet. Ekkorra már el is felejtettem hogy kivel is táncolok - csak azt tettem ami éppen jól esett. Én is átkaroltam táncpartnerem nyakát, és teljességgel hozzá simultam. A testünk szinte már egyként mozgott, a kezével, amelyek a csípőmről már a hátsóm felemre helyeződtek át, teljesen magához húzott engem, én pedig belefúrtam az arcom a nyakába. Minden mozdulatomat követte, én pedig minden mozdulatát követtem. Soha nem éltem még át ilyen táncot senkivel sem. Azt akartam hogy a végtelenségig tartson a zeneszám, és örökre maradjunk így, ahogy most vagyunk.
De sajnos nem tartott örökké.. hamarosan vége lett. Éreztem hogy Minho lassan elenged, én pedig legyezni kezdtem a verejtéktől ázott arcomat. Mosolyogva nézett rám, én pedig visszamosolyogtam rá.
- Én.. elmegyek a mosdóba. - mondtam, mire ő csak bólintott egyet.
Reméltem hogy mire visszaérek, újra táncolhatok vele... annyira jó volt. Sosem éreztem még ilyen összhangot még senkivel sem. Alig hittem el, hogy tényleg Minhoval táncoltam az előbb. Siettem ahogy csak tudtam, és jókedvűen, feldobottan indultam vissza a táncparkett felé, mikor egyszer csak az arcomra fagyott a mosoly.
Minho épp a bárpultnál állt, egy igazán csinos, látszólag koreai hölgyeménnyel. Nem akartam belezavarni a képbe, így inkább csak a távolból figyeltem őket. Biztosan koreai volt, mert nagyon közvetlenül beszélgettek egymással.
Aztán egyszer csak láttam, hogy egyre közelebb húzódik a lány Minhohoz, és kacér mozdulatokat tesz felé. Megfogta a kezét, és simogatni kezdte.
Ez meg mit művel??!
Egyre közelebb hajolt hozzá, és valamit a fülébe suttogott, mire Minho elvigyorodott, és bólogatott.
Ah, szóval még tetszik is neki?.. Hm. Rendben.
Valamiért azt éreztem, hogy azt a csajt egy mozdulattal elpöccinteném onnan. Iszonyúan idegesített, hogy elfoglalta Minhot. Én akartam odamenni hozzá, és ismét táncolni akartam vele... Menjen már onnan az a kis fruska!!
Egy ideig még bámultam őket mérgelődve. Aztán egyszer csak a lány felállt, és karon fogta Minhot, és elkezdte vezetni valahová. Látszott hogy Minho már rettentően be van rúgva, mert alig tudott egyenesen menni utána.
Aztán eltűntek a sötétségben.

(Kedves olvasók! Először is köszönöm az olvasást :) Másodszorra pedig nagyon szeretném ha leírnátok a véleményeteket a részek végén, mert nagyon kíváncsi lennék rájuk. Ezen kívül vannak itt kis gombok a fejezetek alatt, amik szintén alkalmasak a véleményetek kinyilvánítására! Köszönöm^^)