5. rész: Abszurd

Miután lebotorkáltunk a lépcsőn a színpadról, mindketten ziláltan néztünk egymásra. Jonghyun elvigyorodott, és erre én is. Megborzolta a hajamat, majd hátrament az öltözőbe.
Ekkor felbukkant Minho, és csak vigyorogva csóválta a fejét.
- Na menj, öltözz át, te "vadállat" - mondta, miközben két kezével idézőjeleket imitált. Bizonyára piszkálni akart, hiszen ezelőtt a turné előtt még sosem volt olyan szám, amiben így kellett volna viselkednem, és szokatlannak tűnt neki.
- Naa, Hyung, miért, talán nem volt jó? - biggyesztettem el az ajkamat.
- Dehogynem... - mondta majd közel jött hozzám, és halkan a fülembe mondta: - Már egészen kezdtem beindulni.
- AAh te..! - löktem meg a vállát egy vigyor kíséretében, miközben ő ördögien nevetett. Sosem bírja ki hogy ne piszkáljon... Megcsóváltam a fejem, majd én is bebaktattam az öltözőbe.
Jonghyun háttal állt az ajtónak, - immár a SHINee world-ös felszerelésében - és a monitoron nézte, ahogyan Key épp a szóló produkcióját adja elő. Szerintem észre sem vett, mert nem is szólt hozzám semmit.
Nem is bántam, mert eléggé zavarban voltam. Nem tudom, hogy mennyire látszott rajtam az, hogy az iménti előadásunkat én tulajdonképp nagyon is élveztem, de szerintem... eléggé. Biztos voltam benne hogy szóvá fogja tenni, főleg akkor, mikor csak ketten vagyunk.
Elkezdtem vetkőzni, de ekkor már a ruhám levetésének zajára észrevett, és hátra fordult.
- Oh, Taemin-ah!... Kérsz dezodort? Van nálam.
- Igen, köszönöm. - elvettem tőle, miután levetettem a pólómat, és befújtam magamat vele. Eközben ő folyamatosan nézett, éreztem a tekintetét magamon. Imádkoztam, hogy ne kelljen arról beszélnünk, ami a színpadon történt... nem mintha történt volna bármi konkrét, de Jonghyun nagyon jól ismer... sajnos. Szinte biztos voltam benne, hogy észrevette, hogy a gesztusaim nem színészkedések voltak.
Szerintem már éppen mondta volna a magáét, mikor hirtelenjében belépett hozzánk egy zilált Key. Lerogyott a kanapéra, napszemüvegét és sapkáját eldobta.
- Adjatok egy kis vizet... - hadarta, majd én gyorsan odanyújtottam neki egy palackkal. Úgy itta, mint aki a sivatagból érkezett. Ledobálta a dzsekijét, és csak pihegett a kanapén. Ekkorra már én is áthúztam a SHINee World-ös pólót, és csak várakoztam a folytatásra.
Természetesen nagy sikerrel zártuk ezt a koncertet is. Ezen kívül már csak egy nagy Tokiói koncert volt vissza, és végeztünk is a turnéval. És hogy a továbbiakban mi várt ránk majd Koreában, azt még meglepő módon ekkor még mi sem tudtuk - pedig általában mindenünk be van táblázva előre, több hónapra. Abban reménykedtünk, hogy talán szabadságot kapunk - én nagyon örültem volna neki, mert így legalább Taesunhoz hazamehettem volna.
A hotelban konstatáltam, hogy a menedzserünk ugyanabban a felállásban rendelte a szobákat, ahogyan az előző szálláson: Onew és ő egy szobában, Key és Minho a másikban, a harmadikban pedig én, és Jonghyun.
Az előző esténkre emlékezve azon tanakodtam, hogy vajon most is le fog-e támadni különböző kínos kérdésekkel. Csak reménykedtem benne, hogy nem. El is mentem a mosdóba, hátha addigra mire visszaérek, Jonghyun lefekszik aludni, de sajnos nem volt szerencsém, mert csak az ágyában fekve telefonozott. Miután visszaértem és elkezdtem levetkőzni, igyekeztem más témáról beszélni.
- Te voltál, akinek bedöglött a mikrofonja a Lucifer közben, Hyung?
- Aha... körülbelül a felétől. Kissé kínos volt, de szerencsére legalább a háttér ének ment, így nem volt feltűnő. - mondta, miközben csak tovább pötyörészte a telefonját. Figyeltem, és miután a gatyámat is levettem, bíztam benne hogy annyira elfoglalt, hogy eszébe sem jut felemlegetni a duett témát.
- Még jó hogy az Internet Warban nem kellett túlságosan a mikrofon, mert én letéptem magamról úgy ahogy volt. Kissé... extázisba estem - nevetett, nekem pedig miután felhúztam a háló pólómat, fordult egyet a gyomrom... tehát mégis csak elkezd erről beszélni. Abban reménykedtem, hogy talán nem vitatja tovább a témát.
- Úgy tűnt hogy te is hasonlóképp éreztél, igazam van? - most már rám nézett, és lerakta a telefonját. Én egy pillantás erejéig sem mertem rá vetni, csak odamentem az éjjeli szekrényhez, és kivettem a fülbevalóimat. Mivel éreztem, hogy bámul, és választ vár, csak annyit mondtam:
- Nem tudom, miről beszélsz, Hyung... - Ezután épp hogy letettem a fülbevalóm utolsó darabját, azt éreztem, hogy Jonghyun megmarkolja a karomat, és magára ránt. Én annyira meglepődtem, hogy még csak arra sem volt időm, hogy egyáltalán realizáljam hogy mit csinál - már rá is estem. Egy puha takaró választott csak el minket egymástól, és kikerekedett szemmel bámultam a tőlem körülbelül immár három centiméterre lévő, fekete szemeibe.
- Ne csinálj úgy, mint aki nem érti, Minnie - mondta halkan, mosolygott, én pedig csak sűrűen pislogtam rá.
- Mit-  - Szinte meg se tudtam szólalni, mire a fejemen éreztem a tenyerét, amivel finoman odanyomta a fejem az övéhez. A szánk... összeért. Össze ért a szánk. Jonghyun MEGCSÓKOLT. Megcsókolt, itt, egy hotel szobában, teljesen önszántából.
Életem első csókja egy pasival? JONGHYUNNAL??!
Teljesen ledermedtem, mert nem tudtam, hogy mi ez az egész. Több másodpercig is úgy lehettünk, mire feleszméltem, és hirtelen eltoltam magamtól.
- Hyung!!! - szóltam hangosan, majd rájöttem hogy nem kellene kiabálni, és átváltottam hangos suttogásba. - Hyung... mit.. te mit művelsz??
Jonghyun nevetett.
- Ugyan már Taemin-ah... Most mondd azt, hogy rossz érzés. Mondd.
Éreztem, hogy az egész fejem lángol. A földet vizslattam, és egyszerűen nem tudtam hogy mit szóljak. Nem tudtam, hogy most mitévő legyek. Mert ekkor még igaz, hogy magamnak sem vallottam be, de Jonghyun csókja nem töltött el semmiféle rossz érzéssel. Sőt, mikor a csók ízét megízleltem, kellemes bizsergés áradt el a testemben. Azért húzódtam el tőle, mert tudtam, hogy ez nem helyes. Mert ő Jonghyun. Ő a mi énekesünk. Nem lehet hogy vele ilyeneket csinálok.
- Ugye? - mondta egy kis idő után, miután nem hallott tőlem semmilyen választ. Kikelt az ágyából, és odajött hozzám. Én rásandítottam, és ismét még hevesebben kezdett el a szívem verni. A száját bámultam. Azt.. csókoltam meg az előbb...
- Gyere, ülj le mellém az ágyra.
- Mi? Minek? - kérdeztem tőle. Legbelül, mélyen legbelül... odamentem volna mellé. De az agyam tiltakozott. Hiszen férfi, és Jonghyun, és vele kapcsolatosan egyszerűen tilos volt ilyesmit éreznem! Ez teljesen abszurd! Ellentmondásban volt azzal a bennem rögzötten álló ténnyel, hogy én egy heteroszexuális férfi vagyok.
- Gyere. - Fogta meg gyengéden a karomat, és szépen nézett rám. Lassan elkezdtem lépkedni vele együtt, és leültünk az ágya szélére. Én csak mereven bámultam a földet, és vártam, mi lesz a következő lépése.
- Jobb lenne, ha nem hazudnál magadnak, Taemin.
- Mi? De én nem hazudok, miért hazudnék..? Miben hazudnék?
Jonghyun nem válaszolt, csak sóhajtott egyet. Egy kis idő után egyszer csak éreztem, hogy a keze végigsimít a hasamon. Ettől az érintéstől szabályosan kirázott a hideg, és felszisszentem. Még senki sem érintett meg így, és teljesen új érzés volt. És kellemes... Először lehunytam a szemem, de mikor ismét eszembe jutott az, hogy ezt Jonghyun csinálja, hirtelen felé kaptam a tekintetemet.
- Hyung.. - mondtam remegő hangon.
- Sssh - csitított - Jó érzés. Ugye?
Nyeltem egyet. Csak néztem rá, de nem válaszoltam. Mikor éreztem, hogy az ujja csak egy-két centire benyúl a boxerembe, és végigsimít az alhasamon, ismét lecsuktam a szemeimet, és egy aprót sóhajtottam. Talán ez kielégítő válasz volt számára, mert erre felbátorodott, és lassan hanyatt döntött az ágyán.
Mikor a fejem a puha párnát érte, ismét kinyitottam a szemem, és még mindig alig tudtam elhinni, hogy ez megtörténik. De lassacskán az izgalmi állapotom érzése felül kezdett kerekedni azon, hogy mi helyes, és mi nem... Tiltakozni akartam, de a testem nem mozdult.
Jonghyun mosolyogva közelített felém, mire az ajka ismét az enyémhez tapadt. Immár hagytam magamat. A tudatom feladta a harcot, és az érzékek átvették az irányítást. Talán tényleg a már rég bennem duruzsoló ösztönnek köszönhetően, lassan lecsuktam a szemeimet, és egyszerűen átadtam magam az érzésnek.
És mivel már nem tiltakoztam, még az előzőnél is jobb érzéssel töltött el ez a csók. Jonghyun ajkai kellemesen puhák és melegek voltak, és ahogyan az enyéimet szívta, annál jobban kezdtem el én szívni az övéit. Az ő kezei eközben már életre keltek, és a pólóm alatt simogatták a felső testemet. Én szinte automatikusan öleltem át őt, és túrtam bele a hajába az egyik kezemmel. Az ő felfedező útja egyre lejjebb és lejjebb vezetett a testemen, míg nem ismét az érzékenyebb területekre ért. Az alhasam tájékán időzött el a legtöbbet, és mikor már bele is nyúlt az alsóneműmbe, akkor éreztem igazán, hogy mi is folyik odalent: a férfiasságom teljesen merevvé vált, és Jonghyun épp erre nyúlt az egyik kezével. Erre megmarkoltam a magam alatt lévő lepedőt, és elváltam a szájától.
- Ah.. - önkéntelenül is egy halk, kéjes sóhaj hagyta el a számat. Úgy éreztem a testem majd kigyullad, de mégis tiszta libabőr voltam. Résnyire kinyitottam az eddig csukva lévő szemeimet, és egyenesen Jonghyun vigyorgó képét láttam magam előtt. A szemeim hirtelen tágra nyíltak miután ismét eszembe jutott hogy ő az, aki épp.. rám markol.
Aztán elkezdte mozgatni a kezét. Csak lassan, fel, és le... hát persze, tudtam hogy milyen érzés ez, hiszen magamnak is sokszor csináltam, mint egy egészséges férfi. De ez most egészen más volt. Úgy éreztem ezt az érzést, hogy közben a saját kezeim szabadok voltak. Nem én csináltam. Sosem hittem, hogy ennyire más...
Kissé zilálni kezdtem, és közben végig Jonghyun szemeibe néztem. Ő sem pillantott el az enyéimből, egy percre sem. Csak mosolygott rám, és végigsimított a hajamon.
Nagyon nem bírtam sokáig, úgyhogy mikor megmarkoltam az alkarját, tudta hogy el fogok menni, és egyre jobban begyorsított. Mikor a csúcsra értem, fájdalmas arccal hátra szegtem a fejemet, és ismét egy nagyot sóhajtottam.
Egy ideig még így maradtam az ágyon, csukott szemmel, pihegve. Aztán éreztem hogy Jonghyun leszáll rólam, és bágyadtan ránéztem. Épp a fiókból vett elő egy pár papír zsebkendőt.
- Ezt gyorsan letakarítjuk innét... - mondta halkan, miközben odaült mellém, és elkezdte a hasamat törölgetni. - Oh, ezt a pólót szerintem húzd át...
Csak néztem ahogyan tisztítgat, és azon gondolkoztam, hogy ez most álom, vagy valóság. Az egész teljesen abszurd volt. Mintha egy pillanat erejéig önmagamon kívül lettem volna, és olyan dolgokat hagytam megtörténni, amelyeket alap esetben soha a büdös életben nem hagytam volna.
Ez most komoly? Jonghyun az előbb elégített ki engem? MI VAN?
Őszinte gondolataim legmélyében azon gondolkoztam, hogy ezt most megbántam-e, vagy sem. Ha csak az érzést nézzük, egyáltalán nem, sőt. De ha azt nézzük, hogy ki okozta, akkor teljesen azt gondolom, hogy vissza akarom pörgetni az időt... Egyszerűen nem lehet, hogy ez itt és most megtörtént.
Jonghyun kidobta a kukába a zsebkendőket, én pedig még mindig csak bambultam rá. Aztán mikor a szemembe nézett, rögtön elkaptam a tekintetemet, és rettenetesen zavarba jöttem. Ide oda nézelődtem, és gyorsan kikeltem az ágyából. Odamentem a sajátomhoz, és lenéztem a pólómra, mert éreztem, hogy nedves. Lekaptam magamról, és elkezdtem magamnak keresni a bőröndben egy másikat, eközben pedig Jonghyun csak mosolyogva ment oda az ágyához, és ismét lefeküdt rá: épp úgy, mint ahogy akkor feküdt, mikor még csak ártatlanul jöttem a mosdóból, bízván abban hogy nem kell vele kínos dolgokról beszélnem...
Ehhez képest, ezután egészen.. kínos dolgokat művelt velem...
Miután áthúztam a pólómat, szó nélkül lefeküdtem a saját ágyamba, és elfordultam, háttal Jonghyunnak.
- Jó éjszakát, Taemin-ah. - mondta, majd lekapcsolta a villanyt.
Mondhatom, egy szemernyit sem aludtam. El akartam ezt az egészet felejteni... Hogy fogok ezek után hozzászólni? Vagy egyáltalán a szemébe nézni? Mi lesz ha ez egyszer véletlenül kiderül? Ebből csak rossz sülhet ki, az már biztos. Ezt senkinek sem szabad megtudnia. Ez egy rossz húzás volt. Hogy gondolhattam, hogy hagytam magamat?
Egyáltalán Jonghyun mit gondolt?? Hogy csinálhatott velem ilyet, hiszen ő egy heteroszexuális férfi!! És mellesleg én is!!
...De akkor miért élveztem?